Sok IT-s álma, hogy a nappalija Star Trek fedélzeteket meghazudtoló módon működjön, ha multimédiáról van szó és bármilyen olyan fájl lejátszásáról, ami vagy a szemünket, vagy a fülünket ingerli leginkább. Bizonyára sokan belefogtatok már ilyen rendszerek kiépítésébe, ezáltal némi tapasztalattal rendelkeztek, ennek a posztnak a célja az, hogy ezeket a tapasztalatokat megosszuk egymással, hogy minél high-tech-eb "mancave"-ekben élhessünk. :)

Puritán, de működik

Azoknak, akik csak a funkcióra gerjednek könnyű dolguk lesz, hiszen nem kell másra figyelniük, csak arra, hogy egy könnyen kezelhető és stabil programot szerezzenek a különböző filmek és zenék lejátszására. Ilyenkor lényegtelen szempont a GUI, annyi a fontos, hogy egyszerűen és ésszerűen lehessen irányítani a lejátszókat. Multimédia és nappali tekintetében nem is lesz szükségünk sok applikációra, mert igazából vagy zenét, vagy filmeket szeretnénk majd lejátszani (sokakban felmerülhet a kérdés, hogy mi lesz a fényképekkel, de őszintén belegondolva, mi nem vagyunk olyanok, hogy bárkit is kitegyünk egy 3.000 képből álló nyaralásos élménybeszámolónak). A videókhoz személy szerint a régi, öreg, de annál jobban bevált VLC Media Playert használom, ami olyannyira beleivódott a köztudatba, hogy még kezdő PC-sek gépén is rendre bele lehet futni. Előnye az egyszerű kezelhetőség, hátránya, hogy senki nem fogja a felületétől hanyatt vágni magát, illetve az utolsó verziója némi optimalizációs problémával is küszködik így a gépemen az 1080p-s filmek néha kifognak rajta (olyanok is, amik az előző verziójával rendben mentek.).

A VLC egyik érdeme, hogy Androidos telefonra egy korrekt app-ot is kapott, így WiFi hálózaton keresztül is tudjuk vezérelni ha esetleg távolabb kerülnénk a géptől. Ami a lustáknak rossz hír, hogy az osztott képernyős húzogatást nem fogjuk vele megúszni, úgyhogy némi előkészületet igényelni fog a filmezés, illetve esélyes, hogy bele fogunk futni abba is, hogy a fájlok megnyitásánál az elsődleges képernyőre kerül a tallózás mappája, így a kanapéról felállva visszacsattoghatunk a géphez, bár az Androidos applikáció ezt megfogja helyettünk spórolni, már ha nem vagyunk lusták feltelepíteni. Az Android app előnye egyébként az is, hogy a gépen megkezdett filmet a telefonra is streamelhetjük, úgyhogy ha ki kell ugrani a konyhába megkavarni a Smack levest, akkor sem kell felfüggesztenünk a kedvenc sorozatunk nézését.

VLC Media Player, VLC Direct Pro Free
Pro: Egyszerű, átlátható, "nem lehet elrontani"
Kontra: Túlságosan puritán, semmi eyecandy, a haverok nem ettől fognak Istenként nézni ránk

Persze nem csak filmekből áll a világ és ha valaki nem volt annyira mazochista, hogy a videólejátszó programjához társítsa az MP3-ak lejátszását bármikor hű társa lehet a régi jó öreg Winamp. Erről a lejátszóról nem is írnék semmit, hiszen olyannyira régi, szinte az MP3-mal egyidős, hogy a Windows-on kívül talán a második legismertebb program, ebbe a posztba is csak azért került bele, mert az Androidra van egy kiváló kiegészítője: A Remote Control for Winamp, ami - ahogy a VLC esetében is - WiFin keresztüli irányítási lehetőséggel vértez fel minket. Nagyon jól tud ez jönni mindenféle szituációban és egyébként is  nem felkelni a kanapéról mindig is priceless.

XBMC, a szórakoztatás next level-je

Őszintén bevallom, hogy a puritán táborhoz tartozom, inkább a hardware-ben szeretem látványosra és minőségire venni a figurát, mintsem a szoftveres ellátottságban, úgyhogy az XBMC nem húzta sokáig a gépemen, attól függetlenül, hogy egy koncepciójában és felületében kiválóan megalkotott médialejátszó és egyfajta házi adatbázis. Az XBMC működési elve roppant egyszerű: Begyűjti a kívánt meghajtókon található filmeket, a fájlnevek alapján megpróbálja beazonosítani őket, majd megszerezni róluk a legtöbb információt az internetről (képek, borító, leírás, szereplők, trailerek, stb.) és ezt az egész adathalmazt egy rendkívül szép videótékába rendezni, amit ha elindítunk, akkor tényleg a XXI. században érezhetjük magunkat. Az XBMC-n szerencsére magyar kezek is szorgosan dolgoznak, úgyhogy már jó ideje elérhető a nyelvünkön is a GUI.

A programhoz Androidos app is társul Official XBMC Remote néven, ami mellett számos vadhajtás is megtalálható a Google Play-ben. Az XBMC egyébként elég szöszmötölősre sikerült, megannyi beállítási lehetőséget ad ami a molyolós felhasználóknak áldás, a "késztermékeket" szerető usereknek átok lesz. Magam is azért kerülöm, mert kezdeti beállítgatásokra szorul ami a forrásszervereket, könyvtárakat és megjelenést illeti és számos program mellett, amit életemben kötelezően meg kellett már tanulnom nem igazán éreztem fair-nek, hogy pont egy olyanban merüljek el órákig, aminek "plug and play" alapon egyből szórakoztatnia kellene engem. Aki felteszi persze nem fog csalódni, tényleg nagyon korrekten elkészített média alkalmazás, a letölthető skin-ek szemet gyönyörködtetőek és megfelelő hardware-es és lakberendezési megoldások mellett le lehet venni vele bárkit a lábáról, de még a Műszaki Egyetem kolijának legrendetlenebb szobájába is be tud némi pompát csempészni.

Pro: Nagyon szépen néz ki, rengeteg beállítási lehetőség, skinek
Kontra: A setup bonyolult és időigényes is lehet, inkább szöszmötölőknek ideális

Médiabox, a filmerőforrás

A fentiekben arról írtunk, hogy hogyan lehet a gépen lejátszani a különböző médiaállományokat, most arról szólnánk pár szót, hogy hogyan lehet onnan "kivinni" őket. A PC jó megoldás ugyan a több terrás, viszonylag olcsó háttértárjai és már kész (hardver, szoftver) mivolta miatt, de az elszánt fejlesztgetőknek idővel igen fájdalmassá tud válni a power gomb megnyomása, ha csak egy sima filmezésről van szó és hiába a NAS ez már nem tudja őket kárpótolni a búgó ventillátor miatt. Az ilyen kollégáknak találták ki a médiaboxokat, amik rendkívül sok típusban és fajtában érhetők el és amikre én személy szerint még mostanság is furcsa szemmel nézek.

A D-Link designerei nem vicceltek, amikor a Boxee-t tervezték

Egy részük csak hálózati kommunikációra képes és nem rendelkezik több funkcionalitással, mint egy asztali DVD lejátszó (WiFi-n keresztül streameli a PC-ről a filmet és lejátssza azt, miközben a TV-re van kötve). Ezzel a megoldással nem tettünk egyebet, mint megnöveltük eggyel a távirányítók számát a szobában illetve 1 órát megint rá szánhattunk arra, hogy valamit beállítsunk, miközben az egész hercehurcát megspórolhattuk volna egy megfelelő hosszúságú DVI vagy HDMI kábellal és egy jól kiválasztott remote Android applikációval. Azoknak akik ennél többre vágynak jobban a zsebbe kell nyúlni, de megnyugtató lehet számukra, hogy a befektetés kifizetődő is tud lenni, már ami a kényelmet illeti. Egy korrektebb médiabox ugyanis nem csak filmezési, de egyéb lehetőségekkel is felvértezi a TV-t, lehet rajta internetezni is illetve ha Android alapú box-ot választunk Smart TV-vé avanzsált készülékünkre (na jó nem arra, de mégis mintha arra tennénk) applikációkat is telepíthetünk, ezzel varázsolva egy 82 centis Androidos csodává azt, amin végre fut az Angry Birds. Ha a box mellé egy un. ShareCentert vagy hálózati meghajtót is teszünk akkor megússzuk a gép bekapcsolását is, sőt, megfelelő választás esetén olyan eszközhöz juthatunk, ami nem csak tárolja a filmeket, de a létező összes eszközünk számára (okostelefon, médiabox, PC, tablet) elérhetővé teszi. Az sem mellékes, hogy egy jól megválasztott médiabox a nappali egyik dísze is lehet, úgyhogy ha ilyen vásárlására adjuk a fejünket, akkor nem csak a specifikációban érdemes elmerülni, hanem érdemes felhívnunk a lakberendező ismerősünket is, hogy passzolni fog-e a kanapéhoz a médiabox.

Pro: Kikerülhető vele a PC, akár a szoba egyik dísze is lehet
Kontra: Költséges, plusz távirányító

A megoldások tárháza tehát végtelen, mindenki saját szájíze szerint rendezheti és játszhatja le a filmjeit így 2013-ban. Kíváncsiak lennénk arra, hogy Ti ezt hogyan, milyen szoftverekkel és hardverekkel oldjátok meg otthon és örülnénk, ha megosztanátok ezt velünk egy kommentben :)

A fenti kérdés rendkívül egyszerű és sokan könnye elsiklanak fölötte, mindaddig, amíg meg nem történik a baj. Ugyan ilyen egyszerű is válaszolni rá: igen, a digitális adataink sajnos rendkívül könnyen ellophatóak és csak egy védelem van, ami 100%-ig biztonságos: Ha kihúzzuk a gépünkből az UTP kábelt. A mai posztunkban azt vesézgetjük, hogy honnan és milyen módon tudnak tőlünk adatot lopni és ezeket hogyan tudjuk megakadályozni, egy átlagos háztartásban.

127.0.0.1, Otthon, édes otthon

Az otthoni gépünk igazi mekkája lehet az adattolvajoknak, hiszen rengeteg olyan információt tartalmaz, ami a személyünkhöz és az életünkhöz kötődik. Egy rosszul védet gép miatt valaki hirtelen meggazdagodhat rajtunk, de akár az őrületbe is kergethet minket, vagy egyenesen tönkre is teheti az életünket, ha nem vigyázunk. A bejutási módszerek igen változatosak lehetnek: van aki a böngészőnkben helyez el egy olyan kódot, ami onnantól kezdve mindent elküld az interneten keresztül, amit a böngészőbe írtunk. Az ilyen módszerek tökéletesek arra, hogy feltérképezzék az internetezési szokásainkat, megszerezzék a jelszavainkat (Gmail, Facebook, chatek), a bankkártyaadataink is csak egy karnyújtásnyira vannak innen, feltéve ha online szoktunk bankkártyával fizetni. A fent vázolt eshetőségek közül még mindig az a legjobb, ha meglépnek a félretett pénzünkkel, abba belegondolni is rossz, ha valaki olyan céllal töri fel a Facebookunkat, hogy tönkretegye a kapcsolatainkat. Számos történet hallható arról, hogy emberek egy-egy jól sikerült közösségi hálós poszt miatt lettek öngyilkosok, vagy kerültek olyan helyzetbe, amit nagyon nehezen tudtak csak orvosolni és tudvalevő, hogy egy féltékeny barátnő már egy rosszul elhelyezett like miatt is mekkora patáliát tud csapni, mi lenne, ha egy rosszakarónk tudna a nevünkben írkálni bárkinek? Armageddon.

A hackerek persze nem csak a böngészőt támadják, ott próbálnak behatolni, ahol tudnak. Másik és régi bevált módszer a keylogger. A keylogger lényege, hogy minden billentyűleütésünket rögzíti és tárolja. Ilyen módon a böngészőnk feltörésével egyenértékűen minden, az internethez kapcsolódó aktivitásunk megfigyelhető, jelszavak, bankkártyaszámok, plusz egyéb aktivitások, pl. melyik mappáinkba szeretünk benézni, miket írunk a hazavitt céges dokumentumokba és még sorolhatnánk. Az így begyűjtött adatokat a keyloggerek jellemzően egy email címre továbbítják egy megadott időpontban és ha ügyesen és okosan írták meg, akkor csak azokat az infókat fogják kiadni rólunk, amik a hackerek számára ténylegesen fontosak és könnyen felhasználhatóak: a jelszavainkat. Nyilván van még rengeteg fontos adat, ami leírunk, de szerencsére az idő rövidsége ebben az esetünkben a mi pártunkon áll, úgyhogy ha csak nem egy megszállott rosszakarónkról van szó, a jelszavakon kívül mást nem lopnak el tőlünk ezzel a módszerrel, bár már ez is pont elég.

A keylogger és a böngészős modul tehát finom, kicsi és ha jól megvannak írva kevés adatforgalommal járó, nehezen felismerhető kártevők, amik speciális és egyszerűen felhasználható adatok ellopására törekednek. Emellett vannak olyan hackerek, akiknek többre van szükségük: bizonyos file-okra, adatbázisokra. Ezek a támadók rendszerint cégeknél próbálkoznak, otthoni gépre ritkán törnek be, kivételt képez ez alól olyan emberek gépe, akik fontos információt tárolnak helyben, vagy olyat, amivel könnyen sarokba lehet őket szorítani. Pár vicces kép, esetleg egy merészebb videó már jó támadási pont lehet bárki számára. Persze mondhatnánk, hogy honnan tudja a hacker, hogy mi vagyunk a videón és nem csak úgy letöltöttük valahonnan? Onnan tudja, hogy előtte feltörte a Facebook profilunkat és látta, hogy az ott szereplő ember a képen ugyan az, mint a videón. Innentől kezdve már nincs sok dolga: ír nekünk egy emailt, néhány képpel a videóból, illetve egy számlaszámot és egy összeget, amit ha nem utalunk át 1 napon belül, akkor a képek és a videó a neten és a Facebook profilunkon végzik, amin azóta megváltoztatta a jelszót és már csak Ő tud hozzáférni. Ilyenkor persze lehet panaszkodni a Facebooknak, de általában mire lereagálják a kérdést addigra kész a baj, sajnos egy támadó mindig gyorsabb lesz, mint egy informatikai óriás, aminek naponta több millió kéréssel kell megbirkóznia.

Vannak, akik mobilban utaznak

A mobilkommunikáció fejlődésével, a telefonunk okosodásával és a növekvő telefonos háttértárakkal a mobilunkra is ugyan úgy vadásznak már, mint az asztali gépünkre vagy a notebookunkra. A mobil annyiból izgalmasabb platform ráadásul, hogy hívogatni is lehet róla illetve sms-t küldeni, úgyhogy amellett, hogy ugyan úgy ellophatóak a fényképek és a jelszavak, lehetőség van emeltdíjas számok hívására is, ami egy rosszul összerakott és úgynevezett Freud detection-t (bizonyos összeg fölött a szolgáltató blokkolja a kimenő hívást és SMS-t) mellőző szolgáltató esetében súlyos anyagi károkat tud okozni. Ilyen esetben ráadásul a szolgáltató nem fog tudni segíteni, a mobilunk vagy akár az IP telefonos vonalunk és annak megfelelő jelszavazása a mi feladatunk, így az okozott kárt is nekünk kell megtéríteni. Veszélyt jelenthetnek még a különböző mobilapplikációk is, amik kérdés nélkül terhelik a mobilszámlánkat. Én pár hónapja akadtam össze egy ilyennel, a működése szerint hívókat blokkolt és ezt a feladatot tökéletesen el is látta, aztán egyszer megkérdezte, hogy szeretnék-e prémiumra váltani én pedig megnyomtam véletlenül, hogy igen. 1 perc múlva már jött is az SMS, hogy megterhelték a telefonszámlámat 1300 forinttal és fél évig élvezhetem a prémium szolgáltatást. Megrendelés megerősítés nem volt, sem emailben, sem SMS-ben, gyakorlatilag 2 mp alatt tulajdonították el tőlem ezt az összeget. Utána persze heves levelezésbe fogtam az applikáció gyártójával, aki csak annyit írt vissza minden levelemre, hogy örülnek, hogy kiváltottam a prémium tagságot és remélik, hogy elégedett leszek a szolgáltatásukkal...

Az ellen nem véd

A fent vázolt módszerek persze banálisak, az igazi és elszánt hekkerek nem így fognak bejutni a számítógépünkre vagy a mobilunkra. A keyloggerek és egyéb modulok tömegtermékek és a nagy számok elvén alapulnak, ha 100.000-ből 10 gépre bejutnak önerőből, akkor az már jó aránynak számít és aznapra biztosítja is a megélhetést a küldőjének. A bejutásra fordított energia alapvetően mindig azon múlik, hogy mi van nálunk és az mennyit ér. Minél kisebbek és láthatatlanabbak vagyunk, annál érdemtelenebb sok energiát fordítani az eszközeink feltörésére, tehát az egyik legjobb módszer a védekezésre az, ha átlagemberek maradunk. A védelmet persze nem csak ezzel lehet növelni, hanem különböző eszközökkel, programokkal és megoldásokkal:

• Ahogy fent írtuk egy internetre nem kötött gép a legjobb megoldás, úgyhogy ha vannak fontos személyes adataink, igyekezzünk egy ilyen gépen tárolni és szerkeszteni őket.
• Legyen otthon egy router, védjük jelszóval az admin felületét, titkosítsuk a WiFi-jét, állítsuk be rajta a tűzfalat rendesen. Maximum 20 perc az egész, de sok bajtól megvédhet minket.
• Ne kapcsoljuk ki a Windows tűzfalat, persze néha idegesítő, de idegesítőbb, ha valaki az adatainkkal akar visszaélni
• Használjunk víruskeresőt. Sokak ellenérve az, hogy foglalja a memóriát, lassítja a gépet, de bizonyos helyzetekben inkább ez legyen a probléma, mintsem az, hogy valaki megzsarol minket vagy lenullázza a bankszámlánkat
• Használjunk egyéb, kémprogram kereső szoftvereket (malware)
• Ha lehet, akkor használjunk Linuxot, ha másra nem, akkor legalább köztes gépként, aminek csak annyi szerepe van, hogy az adataink átfolyjanak rajta az internet és a Windows-os gépünk között.
• Tudjuk, hogy minek hol a helye és tényleg ott tároljunk fontos adatot, ahol nehezen lehet hozzájuk férni.
• Használjunk olyan programokat, amik fizikailag törlik az adatokat a gépünkről, így téve lehetetlenné, hogy a törölt adatok visszaállíthatóak legyenek. Ez nem csak az internetezés közben lehet hálás, hanem akkor is, ha eladjuk a már szükségtelen winchestereinket...

Mint mindenben, az adatvédelemben is a legfontosabb tehát a megelőzés. Igaz, hogy néha tetemesebb időt vagy pénzt kell ráfordítani, de még így is kisebb bajban leszünk ezekkel, mint azzal, ha az adataink rossz kezekbe kerülnek.

Sokan hihetik azt, hogy az informatikusok befásult életunt, minden kreativitástól mentes és egész nap csak a gép előtt ülő emberek, pedig ha tudnák, hogy mi, IT-sok mennyire nyitottak vagyunk a szórakozásra sokan meglepődnének. A szórakozás persze relatív, magam is sokszor elgondolkodtam azon, hogy normális dolog-e egész nap a gép előtt ülnöm és megpróbáltam olyan tevékenységeket, amit úgy általában a nem informatikusok szoktak csinálni és bevallom, hogy elég nehezen ment, ettől függetlenül minden olyan mókában részt veszünk, mint a nem kockák, csak mi igénybe vesszük a technika segítségét is.

Filmezés

Egy nem informatikus ha filmezni akar akkor mit tesz? Moziba megy. Miért? Mert vetítővászon van, profi hangrendszer, nagy kép és pattogatott kukorica. A nem informatikusnak otthon amúgy sincs technológiája ahhoz, hogy igazi mozis élményt kapjon, jellemzően 82 centis LCD TV-k biztosítják a Barátok Közt vetítését. Az informatikus ennél elszántabb, a mozi rendszerint messze van, 2-3 kilométert kell menni egy filmért ennyi pedig már nem mindig fér bele, ezért az IT-s keményre veszi otthon a figurát: Projector és minimum egy Logitech Z906-os THX-es minősítésű hangrendszer. Persze mondhatnánk, hogy ez igen drága megoldás, hiszen egy normális házimozi projector 140.000 forinttól kapható, a Logitech pedig perpillanat nem adja 75.000 forintnál olcsóbban a Z906-ot, de ha összevetjük ezt a mozijegyek árával és a barátnő belépőjével is, akkor kiszámolható, hogy a 65. filmezés már ingyen fog menni a nappaliban és a popcornt kell már csak hozzá kifizetni, ami a boltok polcairól negyed áron elérhető. Amit meglehet még így spórolni az a többi néző interakciója, ami valljuk be: priceless.

Murphy mozi törvénye az informatikusokat nem érinti

Sport

Minden apa arról álmodik, hogy a fiából egyszer híres és elismert sportoló lesz és emberek tömegei fogják majd skandálni a nevét a világ leghíresebb stadionjaiban, aztán az első konzol vagy PC vásárlása után hamar kiderül, hogy ez csak hiú ábránd marad és valahol, valaki, egy párhuzamos univerzumban jól döntött azzal, hogy nem vette meg a PS3-at. Szerencsére ennek vége, elindult egy igen furcsa, bár üdvözítő trend, ami egyelőre csak Dél-Koreában él igazán: Az E-Sport. Anno a Starcraft-tal indult, ami akkora népszerűségnek örvendett a keleti országban, hogy idővel kilépett a LAN party-k árnyékából és egyre inkább feltűnt a hétköznapi életben, olyannyira, hogy bajnokságok szerveződtek köré, amiket a TV is elkezdett közvetíteni. Manapság akkora üzlet van benne ott, mint az USA-ban az élsportokban, rengeteg gyártó és szponzor áll a játékosok mögött, vagy keresi azok kegyeit, akik igazi sztároknak számítanak az országukban, ennek minden velejárójával együtt. Mint minden trend, idővel ez is át fog szivárogni nem csak a tengerentúlra, de a kis hazánkba is, úgyhogy ha valaki azt szeretné, hogy a gyerekéből egy elismert kattintgató bajnok legyen, ideje elkezdeni az edzést valami szuper játékkal. Itthon is vannak egyébként a PC mögül kitört, a játékuk alapján elismert sportolóink, kiváló példa erre egyik autóversenyzőnk, akit anno úgy fedeztek fel, hogy rendkívüli módon játszott az egyik rally szimulátorral és amikor próbaként átültették egy igazi rallyautóba, kiderült, hogy abban is nagyon jól teljesít. Kitaláljátok, hogy ki Ő? :)

A sportimádók kihagyhatatlan FIFA-ja

Bulik

Hétvégente emberek százezrei töltik meg hazáink éjszakáit és szórakoznak, ahogy csak tudnak. Nincs ilyenkor hiány sem a zenében, sem az alkoholban és a társasági élet is felpezsdül, új ismeretségek és barátságok szövődnek és a kapcsolati háló megállíthatatlanul növekszik. Az informatikus ezzel ellentétben mit csinál péntek és szombat este? Otthon ül. Bulizik? Nem. De, csak máshogy! Gyakorlatilag ugyan azt csinálja, mint az átlagember, csak alkohol, hangos zene és tömeg nélkül. Péntek este ugyanis felduzzadnak a chatszobák, hirtelen megugrik a játékszerverek terhelése, raid-ek indulnak a WoW-on és a torrent kliensekbe csak úgy elkezdenek bepotyogni a letöltendő játékok, filmek és zenék. Persze ez eléggé távol áll az alapértelmezésben vett bulizástól, de ha a buli definícióját emberek csoportos és együttes, közös érdeklődés alapján kialakított szórakozásának tekintjük, akkor nagyon is buliról van szó. Ami még érdekes, hogy az informatikus buli jellemzően tovább tart, mint a szórakozóhelyes, hiszen egy elhúzódó csata, vagy online vita simán kitart reggel hatig, amikor az éjszaka diszkós vitézei már régen alszanak.

Tipikus amcsi medencés party Sims-éknél

Egyéb hobbik

Persze nem csak a 3 fent említett elfoglaltság létezik, ahány ház, annyi szokás és ahány ember, annyiféle hobbi. Az informatikusoknak is rengeteg hobbija van, annyi, hogy ezek nagyon nagy részét a számítógép segítségével élik ki. Vannak akik komplett, létező vidékeket vagy városokat húznak fel a manapság igen népszerű virtuális világban: a Minecraftban (amit szokás mostanság a felnőttek LEGO-jának hívni), de van olyan ismerősöm, aki a Second Life-ban "asztalos" és hobbiként bútorokat gyárt ebben az online játékban, amiket aztán később elad - valódi pénzért. A számítástechnika mint láthatjuk teret ad szinte bármire és mindent megtudunk csinálni egy PC előtt is, amit a "való világban". Esténként én is sűrűn cseppenek bandaháborúkba a Grand Theft Auto IV. részének hála, de a hobbijaimra szánt időm nagy részét leginkább a zeneszerzés teszi ki, amit szintén a PC-m segítségével csinálok. Sokan úgy gondolják egyébként, hogy az ilyen számítógép előtt űzött hobbik nem teljes értékűek, mivel az ember egy helyben ül, mered egy monitorra és nem csinál semmit, ami persze nem igaz, mert informatikusaink ilyenkor 150%-on járatják a processzoraikat és leginkább azt a képességüket veszik igénybe, amiről nagyon sokan úgy gondolják, hogy Nekik nincs is: a fantáziájukat.

Tökéletes LEGO-város Minecraft módra

Sokunk gyermekkorát aranyozták be a konzolok, már ha voltunk olyan jók, hogy kaptunk egyet :) Sajnos nálunk nem futotta rá, úgyhogy ha Nintendózni akartam fel kellett keresnem a kisvárosunk "Nintendo házát", ahol ha jól emlékszem 20 forintért lehetett 10 percig játszani olyan csodákkal, mint a Mario, vagy a Mario és ha esetleg valaki ráunt a Mario-ra, akkor még játszhatott a Mario-val. A szerelem nem is tartott sokáig és szerencsére rávilágított arra is, hogy a PC felé kell venni az irányt, persze ettől függetlenül kedves emlékek ezek, főleg, hogy ott lehetett a városban a legjobb fagyit is kapni. Ezzel vége is a nosztalgiázásnak, jöjjenek a tények, amiket talán Te sem tudtál eddig a Nintendo-ról :)

Itt a nyár, aki tud, az nyaralni megy, hogy kipihenje az elmúlt 12 hónapban rászakadt specifikációt, kódsort, buglistát vagy test case-t és megpróbál kikapcsolódni. Egy informatikusnak persze ez nagyon nehéz, hiszen csak akkor érzi magát jól alapvetően, ha körbeveszik a kedvenc kütyüi és nem hogy csak árad, de egyenesen ömlik felé az információ. Ez nem csak az IT-snak nagy probléma, hanem a környezetének is, mert bármilyen messze is megy és bármilyen távol kerül a civilizációtól a nyaralás 40%-ában arra fogja pazarolni az idejét és energiáit, hogy a tudás iránti éhségét csillapítsa. Van-e jó megoldás arra, hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon? Ha az alábbi megoldásokat követitek, talán igen.

A Hős nyaralni megy - Egy hét technikai magány

A lehető legjobb, de kezdetben legfájdalmasabb megoldás. Ahhoz, hogy ezt elérhessük a nyaraláson, nem kell mást vinnünk magunkkal, mint a nagy semmit. Az okostelefont ilyenkor érdemes lecserélni egy mindent kibíró 3310-esre, ami több szempontból is áldásos döntés: Egyrészt nem fognak zavarni az emailek, nem fogja bedönteni a családi kasszát, ha ellopják, majdnem egy hétig bírja az akkumulátora és önvédelmi célokra is kiválóan használható. Fontos, hogy tényleg csak ennyi kütyüt vigyünk magunkkal, notebook, táblagép és egy minimálisan is, de okos telefon, már boríthatja a projectet. Persze mindig lesz a közelben egy netkávézó, ami foggal és körömmel próbálna berántani minket, de szerencsére jól tudjuk, hogy a keyloggerek és rosszul beállított tűzfalak világában sehova sem szabad beírni a jelszavunkat, ami nem a saját gépünkön van, azt meg azért csak ki lehet bírni egy hétig, ha nem olvassuk az index.hu-t.

Pro: Nincs adatroaming díj | Nincs szállodai wifi díj | Nem tűnünk el a család és a barátok elől, akikkel nyaralni mentünk | Nem utál minket senki

Kontra: Nem tudunk semmiről semmit, a világ megszűnik létezni | Nincs Facebook | A legösszetettebb technikai eszköz a fényképezőgépünk lesz, aminek órákig képesek leszünk bámulni a menüjét | A seed arányunk annyira visszaesik, hogy a torrent társadalom elé soha többet nem merünk lépni

Csak ha muszáj - Informatikus alapkiszerelésben

Ha mégsem szeretnénk a nyaralás alatt lemaradni a legfontosabb dolgokról, akkor érdemes egy okosabb telefont is vinni magunkkal, lehetőleg olyan előfizetéssel, ahol az adatroamingra nem megy rá a fürdőnadrágunk. Másik okos megoldás lehet, ha a célországban (persze ha külföldre megyünk) veszünk egy helyi SIM-et, amin megfelelő mennyiségű adatforgalom van. Ez egy pár ezer forintos megoldás amivel rengeteget spórolhatunk, persze alapfeltétel, hogy független legyen a telefonunk, úgyhogy ha függő telefonnal akarunk egy ilyen megoldásnak nekivágni, előtte érdemes itthon függetleníteni (és felkészülni arra, hogy az esetelegesen meglévő garancia ezzel ugrott is). Emailre, némi közösségi médiára vagy a céges fiók elérésére tökéletes megoldás, de már ennyi is pont elég ahhoz, hogy tönkretegye a nyaralást...

Pro: A fontos dolgokról nem maradunk le

Kontra: A fontos dolgokról már könnyen lemaradunk (a nyaraláson)

Lehet, hogy esni fog az eső - Jó kifogás sose rossz

Ahol elfér egy okostelefon, ott már elfér egy tablet is, ha elfér egy tablet, azon elfér már néhány játék és film, megy a net is, miért ne tennénk hát be a csomagba, egyszer biztos jól fog jönni, ha esik az eső. Tévedés, nem fog jól jönni, ne tegyük be a kofferba. Ha tényleg infókra vágyunk, ott a mobil, azzal sem maradunk le semmiről de pont annyira lesz kényelmetlen rajta netezni, hogy inkább a normális, nyaralásos kikapcsolódásokat választjuk. A tablet helyett egyébként érdemes olyan régen nem látott dolgokat a kofferba tenni, mint a magyar vagy franciakártya, dominó, torpedó vagy bármilyen más társasjáték, higgyétek el, jobban össze fogja hozni a családot, mintha Need for Speedeznénk esténként :)

Pro: Véglegesen elvághatjuk magunkat vele a világtól

Kontra: Tényleg nem fogunk nyaralni | Ha ellopják az igen sokba tud fájni

Ágyúval verébre - az elszánt és megdönthetetlen informatikus

Igen, a notebook. Ha totálisan el akarunk szúrni egy nyaralást, akkor vigyünk magunkkal, lehetőleg pótakksival, így elkerülhetjük a váratlan lemerülést és az ezzel járó idegeskedést is. Indulás előtt tömjük meg filmekkel, nem baj, ha olyan sorozatot teszünk rá, amit már láttunk, ha legalább 4 évad ott lesz, akkor tuti elkezdjük elölről nézni. Kizárólag olyan szállodát válasszunk, ahol a szobában wifi és légkondi is van és a garantált sávszélesség legalább 80 megabit / sec. Fontos, hogy ilyen esetben okostelefon és tablet se legyen nálunk, mert akkor lehetőségünk van elhagyni a biztonságot nyújtó szobát, úgyhogy tényleg ügyeljünk arra, hogy csak notebook legyen nálunk.

Pro: Minden információ a miénk, nem maradunk le semmiről | Megmarad a seed arány

Kontra: A családunk elhagy minket, a barátaink elfelejtik, hogy hogy néz ki az arcunk | Forever alone

Konklúzió

A fenti összeállításból kitűnik, hogy mit érdemes és mit nem érdemes magunkkal vinni a nyaralásra. Én mint technikai megszállott jól tudom és sajnos tapasztalom is, hogy mennyire el lehet szúrni akár egy wellness hétvégét is azzal, hogy a zsebünkben figyel egy okostelefon. Az is fontos viszont, hogy milyen programokat és úticélt választunk. Ha punnyadós napozós lesz a nyaralás, akkor könnyebben fog minket magával rántani a kibertér, de ha a szabadságunkat egy fesztiválon töltjük, akkor nem fogunk veszélyben lenni a készülékein mellett, sőt, egy jó kamerával felszerelt telefon, fesztivál-programfüzettel és GPS-szel igazi főnyeremény lesz majd és itt is ahogy mindenben: érték a mérték, úgyhogy erre mindig figyeljünk oda és sose feledjük: A technikai és az információk megvárnak minket és ha végre eljutottunk oda, hogy elszakadhatunk ezektől egy hétre, akkor élvezzük ki annak minden percét, mert ez az időszak legalább egy évig nem tér vissza, a netezésre meg ott lesz az elkövetkezndő 355 nap. Egy dolog persze azért nagyon fontos és azt tényleg ne hagyjátok otthon: a töltőt :)

Nosztalgiázni mindenkinek jól esik, hiszen eszünkbe jut ilyenkor egy csomó olyan dolog, ami anno megmelengette a szívünket. Nem is olyan régen egy otthoni lomtalanítás keretében megtaláltam azokat a gimnáziumi irodalom könyveimet, amik tele voltak írva a hőn vágyott számítógép konfigurációjával (486 DX4-100MHZ, 4 mb RAM, 540 MB HDD, 2 megás S3-as kártya, 4x-es CD lejátszó és persze egy szupercsúcs 14"-os CRT monitor). Ma persze egy ilyen konfiguráció kb. 3.000 forintot sem ér, de régen még a motorom is eladtam, hogy megvehessem ezt a gépet. A mai posztban régi reklámokból szemezgetünk és nosztalgiázunk, amiből kiderülhet, hogy mire vágyott a fater, amikor a kockulós vagy vállalkozás-alapítós korszakát élte.

1977 - Apple 2, a mindenre felhasználható számítógép

Bevallom, engem ez a reklám kimondottan sokkolt, mivel a hangeffektjei már-már sci-fi horrorba illő atmoszférát teremtettek neki. A termék persze lenyűgöző, 1977-ben mire is vágyhatott volna az ember, mint elképesztő színvilágokra és a Pong-ra!

1980 - Ricoh nyomtató

Brilliáns reklám az éjtízből, ahol öröm volt a munka és az overhead, ahol egy feladatot legalább 3-4 munkaállomással lehetett csak megoldani és négyszer annyi időbe került, mint most. Szegény főszereplőnek ha adtak volna egy internetet hamarabb végez és el sem szédült volna a végére :) A viccet félretéve (bármennyire is igaz) 1980-ban nagy dolog volt a lézernyomtató és ha belegondolok, hogy még 2003-ban is sikerült olyan helyen dolgoznom, ahol egész nap a mátrix nyomtatók próbálták a fülünk felső frekvenciaérzékelő-tartományát elpusztítani, szívesen éltem volna abban a csodálatos '80-as környezetben, ahol elérhető egy ilyen nyomtató.

1984 - Dél-Korea népi számítógépe a Samsung SPC-1000

70 kb RAM, lövöldözős játék és egy boldog család, így képzelte el a Samsung az 1984-ben debütált, otthoni felhasználásra szánt személyi számítógépének imázsát, ami az Apple-lel ellentétben inkább a hangulatot és a már jól ismert Samsung-életérzést és a család fontosságát hivatott kiemelni, a technikai erővel szemben. Ez a fajta hozzáállás egyébként most is nagyon jól felfedezhető a gyártó reklámjaiban, ahol inkább az érzéseknek, mintsem az adatoknak jut szerep. A 70 kb-ot persze akkoriban fontos volt kiemelni, attól függetlenül, hogy az embereknek nem jelentett semmit. Vicces belegondolni, hogy manapság szerintem semmit nem tudnánk venni újonnan, amiben csak ennyi memória van :)

1986 - Epyx 500XJ Joystick

Ha már játszunk, valahogy oda is kell menni, tartja az alábbi reklám és mi lesz akkor ha odaérünk ugye? Az akár tarantinoi rendezésben is készült reklámfilm alapján én soha nem szeretnék odajutni, ahova a szereplőnek sikerült. Furcsa egyébként, ahogy akkoriban elképzelték a játékosokat: üzletember, kanapé, sehol egy pizza, vagy egy kóla, viszont bejátszik egy napszemüveg, amin nem lehet átlátni. De jó, hogy már nincs 1986! :)

1989 - Radio Shack Cellular Phone

Bár a mobilok terjedése itthon relatíve későn indult be és ahelyett, hogy üzletileg megalapozott döntésként láttuk volna az első jövevények megjelenését, inkább a "bunkófon" nézet terjedt el leginkább, mégis az életünk szerves és nélkülözhetetlen részévét vált a mobil az évek során. Ma már szinte elképzelhetetlen, hogy vezetékesen hívjunk valakit, vagy 3 nappal a találkozó előtt beszéljük meg telefonon, hogy "itt és itt találkozunk ekkor", az meg pláne, hogy tényleg ott lesz, pontosan és nem kell felhívni az Anyukáját "matávon", hogy elindult-e már otthonról. Az 1989-ben nagy számnak tartott Radio Shack telefont azért megnézném mai használatban, ha a megjelenésünknek nem is, a bicepszünknek és az alkarunknak bizonyára jót tenne.

A kérdés már csak az persze, hogy a manapság futó reklámokon 20-30 év múlva ugyan így fogunk mosolyogni-e? Vicces lesz-e a pentile mátrix kijelző, a 2 terrás 2,5"-os háttértár, vagy az SSD, kicsinek számít-e majd a 27"-os monitor és meg tudunk-e majd nyitni egy akkori .pdf-et a mostani Corei7 csodákon? Hát, hamarosan kiderül :)

Az informatikusok élete nem csak játék és mese, hallottál már a gonoszról, a csúf, minden csavar mellett ólálkodó balesetekről? A mai posztban azt nézzük meg, hogy mik azok a veszélyek, amik az informatikusokra leselkednek és amint tudnak lecsapnak.

Bibik

Aki szerelt már gépet jól tudja, hogy minden csavarnak megvan a saját lelke és saját fejszerkezete, amihez ha nem a megfelelő csavarhúzóval közelítünk, a húzófej-kiugrás lesz a vége és attól függően, hogy mennyire nyomtuk erősen előre a csavarhúzót, akkora erővel fog a kezünk becsapódni a gépházba, vagy netán valamelyik esetleg éhes nyáklap szélébe, hogy már kész is a baj. Ezzel a módszerrel nagyon könnyen szerezhetőek karcolások és horzsolások (bár tapasztalt helpdeskesek kezén nagyon keveset lehet felfedezni ezekből), nekem egyszer egy félig felszakadt köröm is összejött, csak hogy a legdurvább esetet említsem. Az ilyen sérülések attól függetlenül, hogy aprók, nem feltétlen banálisak. A gépben nagy a meleg, ritkán takarítjuk, úgyhogy kiváló táptalaja lehet különböző, a levegő útján közlekedő baktériumnak, amik a bibikbe jutva fertőzéseket okozhatnak, úgyhogy az ilyen sérüléseket ne vegyük félvállról, mindig lássuk el rendesen.

Hogyan patcheld a bibiket?

Fontos a fertőtlenítés és a kórokozók bejutásának megakadályozása, úgyhogy először tisztítsuk meg a sebet Betadine oldattal updatel-t steril gézzel. Ha a művelet befejeződött kattintsunk a next-re és installáljunk sebtapaszt a sebre, majd kattintsunk a Finish-re. Lelki békénk helyreállítása érdekében játszunk legalább fél órát a World of Warcraft-tal.

Húzódások, rándulások

A második leggyakoribb sérülésfajta az izmokat kísérti és jellemzően hirtelen, vagy meggondolatlanul okozott mozdulatok okozzák. Az izmok nyugalmi állapotban vannak a számítógép használó testében, nem mozdulnak, csak léteznek és átadják magukat a bit-ek simogatásának, emiatt ernyedtek elaléltak, felkészületlenek. Egy rossz és távoli helyen hagyott távirányító, egy leesett chips, vagy egy túlságosan lentre rakott DVD könnyen megszakíthatja az idillt és valamelyik izmunkat, úgyhogy figyeljünk oda, hogy minél sportosabbak és fittebbek legyünk. Jó módszer lehet a számítógépezés megkezdése előtti bemelegítő gyakorlatok végzése, vagy minden esetlegesen szükséges eszköz (hangerőszabályzók, kólásüveg, stb.) könnyen elérhető közelségbe való begyűjtése, a nyújtózkodások elkerülése végett.

Ha megtörtént a baj

Lehetünk bármilyen felkészültek, az izomsérülések néha elkerülhetetlenek. Ilyen esetekben az alábbi módon tudjuk kezelni azokat: jégakuzzuk az adott területet, amíg a fájdalom el nem múlik, vagy enyhül, majd töröljük tisztára és kenjük be árnika krémmel. A sérült végtagot / hátat pihentessük, polcoljuk fel, helyezzük olyan testtartásba magunkat, amit kényelmesnek és nyugtatónak érzünk a sérült izom / izomcsoport számára. Fontos, hogy az ilyen balesetek után legalább 1 órát Need for Speed-ezzünk, hiszen az izomsérülések lassítják a mozgásunkat és ebből eredően lassítják az agyunkat, gondolkodásunkat is, ezért fontos az NFS-es stimuláció, erre mindenképpen figyeljünk oda!

Kiszáradás, éhenhalás

Bár nem baleset, de sokszor előforduló jelenség, attól függetlenül, hogy könnyen megelőzhető lenne. Rendszerint játékosokat és valamilyen sorozat-maratonon résztvevőket fenyeget, akik rendkívül fontos számítógépes elfoglaltságuk mellett nem figyelnek oda a megfelelő folyadék és tápanyag bevitelre. Az agyunk nagy része is vízből áll, ezért fontos, hogy megfelelően és bőségesen fogyasszunk italokat, a szervezet vércukorszintje és energiaellátásának szempontjából pedig lényeges a szénhidrátok bevitele is, a fehérjékről nem is beszélve, amik azt a maximum 3-4 izmot építik, amit használunk.

Megelőzés

A megelőzés szerencsére nagyon egyszerű, nincs más dolgunk, mint az alábbi összetevőket elhelyezni karhosszon belül és az sem rossz óvintézkedés, ha még a szüleinkkel élünk:

A viccet félretéve egyébként, rendkívül fontos, hogy a maratoni gép előtt üléseknél megfelelő minőségű és mennyiségű tápanyagot vigyünk be a szervezetünkbe. A kóla-pizza kombó rendkívül rossz megoldás, lehetőleg kerüljük, válasszunk inkább szénsavmentes ásványvizet, könnyen emészthető ételeket és olyanokat, amik nem szénhidrát-temetők. A kevés mozgás miatt a szervezet a szénhidrátok nagy részéből zsírt képez, ezért ha már nem mozgunk eleget, legalább arra ügyeljünk, hogy az alakunkat megtartsuk a gép előtt.

Mi történhet még?

Sajnos szinte bármi, úgyhogy nagyon oda kell figyelnünk, bármilyen viccesen is hangzik. A legnagyobb terhelésnek a gép használata közben a vázizomzat van kitéve, úgyhogy igyekezzünk megfelelő széket választani, ami jól támaszt és hosszú ideig, kényelmesen és több pozícióban tudunk benne ülni. Fontos, hogy a szemünk is megfelelően védve legyen és bár a monitorszűrős időszakok elmúltak és a chernobili erősségű sugárzást kibocsátó CRT monitorok is mára  szeméttelepeken pihennek, figyeljünk arra, hogy a szemünk mindig pihent legyen. Ha száraz a levegő, égő, viszkető, csípő érzés érzünk, használjunk szemcseppet és néha dörzsöljük meg óvatosan, hogy a felélénküljön a vérellátás. Ami még rendkívül fontos, az a pihenés. A testünknek alapvetően elég lenne 4 óra alvás, hogy regenerálja a napközben megélt események következményeit, de az agyunknak ez édes kevés. Sajnos nagyon sok olyan esetről lehetett hallani, hogy jellemzően ázsiai emberkék a halálba játszották magukat, nem ettek, nem ittak, nem aludtak és ennek 1-2 nap után meg is lett az eredménye, úgyhogy a legfontosabb, hogy mindig eleget pihenjetek, már csak azért is, mert mindig van egy szabad save game slot és ha lecsúsztatok egy raid-ről, akkor is lesz egy másik, életünk viszont csak egy van.

Azt hitted, hogy a fiatalok játszanak a legtöbbet? A Wii felhasználók 80%-a nő? Ideje belenézni a konzolok világának statisztikáiba :)

A magyarok méltán híresek égen s földön a tudományos és szórakoztató körökben egyaránt. Rengeteg tudóst, művészt és egyéb, az élet fontos területein dolgozó szakembert adtunk a világnak, amit nem csak a környező, de, a tengerentúli országok lakói is jól tudnak. Ha megállítunk egy amerikait, lehetséges, hogy nem fogja tudni megmondani, hogy Magyarország pontosan hol is helyezkedik el a térképen, de abban majdhogynem biztosak lehetünk, hogy a gulash-t szóba hozza a nemzet hallatán, talán a Hortobágy és Tokaj is az eszébe jut, egy viszont fix: A rubik kockát 100%, hogy ismerni fogja, bár lehetséges, hogy nem tudja róla, hogy magyar találta fel.

A szikra

A kockát Rubik Ernő találta fel és alapvetően térbeli mozgások szemléltetésére szerette volna használni. Először 2x2x2 kockából kívánta felépíteni, de a működőképes megvalósítás nehézségekbe ütközött: A kezdeti gumiszalagos megoldásnál a gumik idővel elgyengültek és elszakadtak, a később alkalmazott mágneses megoldás pedig instabillá tette a kockát és az könnyen szétesett. Az áttörést az hozta meg, hogy a kockákat úgy faragta ki, hogy azok egymásba kapaszkodjanak, így stabilizálva a szerkezetet, illetve felépítésének hála továbbra is meghagyva a mozgatás szabadságát. Az így létrejött 3x3x3-as kockát már csak színezni kellett. A kocka oldalai az RGB szabvány alapszíneit kapták, arra is figyelve, hogy az átellenes (párhuzamos) oldalai a sárga komponensben különbözzenek; tehát így lesz a fehérből a vele átellenes sárga, a pirosból a narancssárga, a kékből pedig a zöld. Az első 2x2x2-es modellt 1974-ben készítette el, de ez még nem volt működőképes, a fejlesztéseknek hála viszont 1975. január 30-án beadásra került a szabadalom, immár a 3x3-as kockára, amit azóta is változatlan formájában, Rubik-kocka néven ismerünk.

Ideje lenne eladni

Mint minden alkotó és feltaláló, Rubik is szerette volna, ha a kocka nem otthon porosodik, hanem némi pénz is születik belőle, ezért 1975 március 3-án a Politechnika nevű gyártó  gondjaira bízta a kocka gyártását, ami egészen 1975 decemberéig nem foglalkozott a kocka gyártásával, ami annyira felbőszítette Rubikot, hogy december 1-én egy utolsó, 15 napos haladékot adott a Politechnikának a gyártás megkezdésére, eközben nem csak a gyártót hagyta hidegen a találmány: az Országos Pedagógiai Intézet is elutasította a kockát, mint oktatási segédeszközt. 1977-re megtört a jég és 12 ezer darab kockát sikerült legyártatni, amit akkor Bővös Kocka néven kezdtek el forgalmazni. Az 1978-as BNV-n a Kulturális Minisztérium Nívódíját nyerte el végre vele Rubik és úgy tűnt, hogy a Kocka kezd révbe érni, attól függetlenül, hogy 1975 és 78 között összesen 5 ezer kockát sikerült eladnia az addigi forgalmazással foglalkozó TRIÁL-nak, ami a forgalmazási engedéllyel rendelkező cég volt.

Hé haver, hol a megoldás kocsim?

Dr. Laczi Tibor, a megmentő

1978-ban eljött az ideje az exportnak, remélve, hogy a nem túl fogékony magyar piaccal szemben a külföldiek nyitottabbak lesznek a logikai játékra. 1979 januárjában Dr. Laczi Tibor 12 darab Bűvös Kockával indult meg Ausztriának ahol bemutatta az ismerőseinek a számára nagyon kedvelt játékot. Még ebben az évben engedélyt kért arra, hogy a nürnbergi játékvásáron is bemutathassa a kockát, az engedélyt pedig könnyen megkapta, hiszen vesztenivalója ezzel már senkinek sem volt. A játékvásári bemutató olyannyira jól sikerült, hogy 1979. június 17-én már az Observer cikkezett róla "Hatoldalú varázslat" címmel és szeptember 17-én az Ideal Toy és KONSUMEX között létrejött egy export-import szerződés, melyben a külfödi cég 500.000 darab kockát rendelt be a raktárba és sikeres értékesítésük esetén még 500.000 darabra tartott számot 1980 szeptemberéig. A szerződés magában foglalta, hogy gyakorlatilag az összes legyártott kockát megveszik és ha a gyártósor nem tudja kielégíteni a felvásárló éhségét, máshonnan is beszerezhetik, feltéve, ha más gyártók is rendelkeznek a kockához fűződő jogokkal. Közben itthon is beindult a biznisz a siker hallatán és '79 végéig 300.000 darab kocka kelt el itthon, míg külföldön csaknem 70.000 darab. 1980 január 10-én, jelképes 1 dollárért adta el a nevét Rubik az Ideal Toy-nak, így azóta kapható Bűvös Kocka helyet, Rubik kocka néven. 1980 októberére már 16 országban zajlott a kocka forgalmazása és 1981 áprilisában már 204 milliós bankkölcsönt vesz fel a Politoys (Politechnika), hogy a gyártást ki tudja szolgálni. 1981 novemberében megérkezett a bankkölcsön és a raktárban már 2,5 millió kocka várta, hogy eladásra kerüljön. A kocka mellé egy könyv is megjelent, ami világszerte a bestseller listák élére került.

Egyszer fent, egyszer lent

1982 elején az USA-ba küldött 1 millió kockából 822 ezer darab érkezett vissza, mint selejt, ami a Politoys-t gyakorlatilag a csőd szélére küldte, pedig erre az évre 6 millió Kígyójáték gyártása is be lett tervezve, ami szintén Rubik találmánya volt. 1983 nyarára sikerült egy 23 millió forint értékű kocka-raktárkészletet felhalmozni, amit végül sikerült értékesíteni. Rubik eközben már újabb játékok kitalálásán dolgozott (pl. a Bűvös Négyzet), de ezekkel a találmányokkal már képtelen volt akkora sikereket elérni, mint a Kockával. A történet persze itt nem állt meg, a játék a maga 43 252 003 274 489 856 000 kirakási variációjával szépen meghódította a világot és azóta is a legismertebb logikai játékok közé tartozik, melyet manapság is akkora kultusz övez, hogy rengeteg versenyt rendeznek belőle, világrekordokat állítanak fel a kirakásából és matematika képletek sorát fűzik hozzá.

A világrekord

A kocka kirakásának világrekordját jelenleg Mats Valk tartja, aki 2013-ban a Zonhoven Open versenyen 5,55 mp alatt raktaki ki a kockát. Az átlagos idő rekordját pedig Felikx Zemdegs tartja 7,53 másodperccel. 2012-ben egyébként magyar rekord is született: Endrey Marcell vakon kirakás kategóriában 26,36 másodperc alatt végzett a művelettel. Az persze hozzátartozik ezekhez a rekordokhoz, hogy igen jól bejáratott, olajozott, zsírozott kockákkal lehet csak őket felállítani, egy gyári csomagolásától megfosztott, stabil kockával lehetetlen lenne ilyen időket elérni. Az egyszer biztos, hogy elsőre kirakni mindenkinek nagyon nagy sikert jelent és ha valaki "rákattan", akkor onnantól kezdve nincs megállás. Kedves Ernő, köszönjük, hogy létrehozta nekünk ez a játékot, amivel egy igazi szimbólumot teremtett, nem csak a logikai játékoknak, nem csak a magyaroknak, nem csak a világnak, hanem a magunkfajta informatikusoknak is.

Manapság a világunk egyre kevesebb mesébe illő történettel lát el minket, pedig ezekre a megvalósult álmokra igen nagy szükség lenne. Az egyik ilyen csoda az Angry Birds-öt lengi körbe, amit már szinte nincs olyan ember a Földön, aki nem ismerne, viszont vannak olyanok, akik manapság találkoznak vele először, pedig a története igen régen kezdődött, talán egy messzi-messzi galaxisban.