Live IT - Ami a szívemen, az a gépemen

Ami a szívemen, az a gépemen

2013. augusztus 13. 10:43

A leendő apa informatikus

TFS

A mai vendégposztunkban Kocsis Gábor András kollégám beszél arról, hogy mint már több évtizedes informatikus és kocka múlttal rendelkezve hogyan fogja leendő gyermekét bevezetni az információs technológia világába. A mostani 33-40 éves informatikus rétegnek még nem volt akkora szerencséje, hogy a szüleik kiforrott IT-sek legyenek, javarészt mindent könyvekből, vagy a felfedezés rögös útján kellett megtanulnunk, ami sokkal egészségesebb és izgalmasabb módja volt a tanulásnak, mintsem a kész megoldások begyűjtése. A jövő generációja talán sosem fogja megérezni ennek az ízét, hiszen mögöttük már ott leszünk mi, a felnőtt felfedezők, akik meghódították számukra a paradicsomot és leszakították azt a bizonyos almát is a Tudás Fájáról. Abban persze biztosak lehetünk, hogy a fejlődés soha nem fog megállni és amíg el nem értük a szingularitást, addig mi is legalább annyit fogunk tudni tanulni a gyerekeinktől, mint amennyit ők tőlünk. A rövid kis bevezető után pedig lássuk,hogy Gábor hogyan gondolkodik az informatikus-apaság témaköréről.:

"Előre bocsájtom, hogy még nem vagyok szülő. Sokkal rosszabb a helyzet, aktívan a szerepre készülő férj vagyok, aki majd egyszer szeretne apa lenni, és erre már most “tudatosan” készül. Mivel "smart" is vagyok, a gyereknevelés csak bizonyos szegmenseire koncentrálok, és a feleségemre hagyom a többit. Ő fogja kultúrára, szép beszédre nevelni, én pedig magamra vállaltam az online életének kialakítását, és az eszközökkel, alkalmazásokkal teli világban az első lépések megtétele során a terelgetést, iránymutatást.

tablet_baby.jpg

Éppen ezért már most nyitott szemmel járok, kelek, figyelem a példákat, mik is azok, amiket érdemes átvenni. A családunk két rosszcsontja,a  keresztgyerekeim  már iskolások, 3-4 osztályba járnak, jó kísérleti terepet adtak az ötleteim kipróbálására.

Ahogy az érintő kijelzős telefonok megjelentek, teljesen egyértelművé vállt, hogy a gyerekek nem maradnak ki ebből, hiszen eddig is szívesen játszottak apa-anya kedvenc játékával, de most már a vizuális ingerek olyan széles skálája fogadja őket, hogy az már szinte a klinikai függés határát súrolja.

Ahogy nőttek, nőnek, változnak az igényeik. De egyértelműen meg tudtam figyelni, milyen dolgok foglalták le őket a legjobban. Hamar kinőttük a telefonokat, már az első generációs tableteket is megörökölték pár éve, így hamar birtokba vették a hét colos Samsung Galaxy Tab-ot. Mivel még kicsik voltak, ezen az elején főleg mesék, és olyan vizuális ingereket keltő alkalmazások futottak, amik a figyelem összpontosítását, és a koordináció növelését segítették. Az első ilyen játékok a mindenféle állat hangokat, tárgyak hangjait szólaltatták meg, egy egy nagy ikon megnyomásával. Ezek az alkalmazások arra voltak jók, hogy pár perc szünetet adjanak, lekössék egy kicsit a babákat, de hosszú távon nem maradnak meg. Az amit 4-5 éve használtunk, már nincs is fent a piactéren, de a “Kids Musical toys” keresésre mindig találunk pár megfelelőt.

kids_with_tabs.jpg

Picit idősebb korukban már ettől nagyobb igényeknek kell megfelelni. Mostanra végighaladtunk az interaktív mesék, a rajzolós alkalmazások, vicces, vagy felnőttként annyira nem is vicces játékok számtalan során. Örömömre a legtöbb időt még most is a rajzolós alkalmazásokkal töltik. Nagy kedvenc lett a Draw Something. Ennek duplán örültem. Nem csak a kreatív rajzolást, de a problémamegoldást, és bizony a nyelvet is gyakorolták, hiszen a a feladványok és a megoldások angolul jönnek. Ez annyira bejött a gyerekeknek, hogy nem csak a játékot, de mellé már olyan alkalmazásokat is elkezdtek használni, amivel fejleszteni lehet a rajz képességet. (itt vált áldozattá a Samsung Galaxy Note telefonom, nagyon hamar felismerték, hogy a ceruza mennyivel megkönnyíti a rajzolást)

E mellé a már most 11 éves keresztfiamnál felfedeztem, hogy a Minecraft meglepően szórakoztató módon köti le, épít benne, minden számára ismerős épületet, objektumot megépített már virtuálisan. Remélem építész lesz belőle, így telepítettem neki a hídépítő játékok közül azt, ami nekem is bejött, és örömmel figyelem, ahogy az X-constructionnal hidakat tervez, és közben alapvető fizikai szabályokkal ismerkedik. A keresztlányom fiatalabb, de meglepő érzéket mutat a fényképezéshez. Ezért kapott pár olyan appot, amivel szerkesztheti az elkészült képeket.

minecraft_2.jpg
A Minecraft az új generációé, a LEGO marad nekünk, "öregeknek"

Mivel mindenki valamilyen androidos eszközt használ, sőt már nem is egyet, hiszen birtokolják a szülők levetett tabletjeit is, fontosnak éreztem, hogy teljes körűen fel legyenek készítve az online világ rejtelmeire is. Az első lépcsőként email fiókot hoztam létre nekik, hogy ismerjék meg ezeket a dolgokat is. Szerencsére a Facebook nem engedi, hogy 14 éven aluli gyerekek használják, így még onnan el tudom zárni őket, azonban abban van valami hátborzongató, amikor egy negyedikes gyerekkel már cseten, és viberen beszélgetünk.

Ahogy egyre jobban elmerülök a témában, biztosabb vagyok abban, hogy nincs jó megoldás, de bizony nem kis fába vágtam a fejszém. Remélem sikerül majd jól választanom."

A feladat tehát nem kicsi és ami nagyon fontos: el kell döntenünk, hogy offline, vagy online csemetét szeretnénk. A kettő ötvözése lehet talán a legnagyobb kihívás, hiszen magunk is tudjuk, hogy mennyire könnyű elveszni egyik-másik világban és ha valamelyiknek ráéreztünk az ízére, akkor nehéz  őket váltogatni. Talán a legjobb módszer az, ha az IT-s eszközöket a helyén kezelve, mint tényleges kommunikációs eszközöket mutatjuk be a gyerekeknek és nem szórakozási célzattal, így talán nem járnak úgy mint mi "felnőttek", hogy az egész napjukat a gép előtt töltik, mert az szórakoztató.

Címkék: szavazás,gondolatébresztő

A bejegyzés trackback címe:

https://liveit.blog.hu/api/trackback/id/tr175458656

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

pagonylako 2013.08.13. 13:07:15

"a gyereknevelés csak bizonyos szegmenseire koncentrálok, és a feleségemre hagyom a többit" már itt elrontottad kolléga...
lehet rá készülni de teljesen más lesz ha tényleg apa leszel.
(két kisgyermekes informatikus apuka)

Kohn Troll (Altdel) 2013.08.13. 19:11:15

Gyakorló apa vagyok, két kislánnyal, akik 6 és 8 évesek. Én teljesen online vagyok, őket egyelőre teljesen offline tartom. A telefonomon nem játszhatnak, az asztali pc-ről nem is tudják, hogy lehet rajta játszani.

Szerintem ráérnek online-osodni később, ha már tudnak szociálisan viselkedni, ha már van kialakult kézügyességük, szép a kézírásuk stb..

][-][alo 2013.08.14. 19:02:53

nehéz dió - nálunk 6 és 3,5 évesek a lányok.
van táblagép, hozzányúlós telefon, laptop, pc.
Utóbbit még nem próbálták, előbbiek pedig már szűztelenek számukra.

Olyan... a mai világban egyre jobban éreztetik az emberrel, hogyha kimarad, lemarad. nem tiltjuk a lányokat, kontrollált környezetben sminkelik a lányokat, vagy fodrászkodnak a táblagépen, mérges-madaraznak, vagy youtube-on néznek apróbb meséket (ezeket mi indítjuk neki, a többit már maguk kezelik, bezárják a programokat, átlépnek, tudják rendesen használni)

emellett krétábval rajzolnak a betonra, festenek, zsírkrétáznak, rajzolnak, sőt, saraznak is! (Nagyon IT-s kockaapukáknak: vízzel híg földlevest készítenek, s ezt kenegetik magukra, egymásra, családi derültség közepette)

A sok rajzolás mellett gondolkodóba estem egy digitális rajztáblát illetően - tudom, hogy még korai, viszont ha hamarabb megtanulják, előnyükre válik, ha ezirányú megéhetést választanának. Itt viszont az én vágyam szerepel, hogy örülnék, ha ebből meg tudnának élni (ill. én meg tudtam volna belőle élni :) )
Amire ki akarok lyukadni: ma olyan világot élünk, hogy szerintem nem lehet letiltani mindenről a gyerekeket. A szülő korlátozzon, hiszen az a dolga. Van akinél abszolút korlát a nyerő, van aki a korlátot támaszként érti, s eképpen irányítgatja gyermekét.

Melyik a jó, melyik a rossz? Ezen lehet polemizálni, de szerintem a szülők azt útálják a legjobban, ha mások beleszólnak gyereknevelési "irányzatukba" :)

Így aztán marad az élménymegosztás :) aztán a tanulás belőle.

A blog támogatója:

itsh_logo.png

I <3 LiveIT

Kommentek

süti beállítások módosítása