Nosztalgiázni mindenkinek jól esik, hiszen eszünkbe jut ilyenkor egy csomó olyan dolog, ami anno megmelengette a szívünket. Nem is olyan régen egy otthoni lomtalanítás keretében megtaláltam azokat a gimnáziumi irodalom könyveimet, amik tele voltak írva a hőn vágyott számítógép konfigurációjával (486 DX4-100MHZ, 4 mb RAM, 540 MB HDD, 2 megás S3-as kártya, 4x-es CD lejátszó és persze egy szupercsúcs 14"-os CRT monitor). Ma persze egy ilyen konfiguráció kb. 3.000 forintot sem ér, de régen még a motorom is eladtam, hogy megvehessem ezt a gépet. A mai posztban régi reklámokból szemezgetünk és nosztalgiázunk, amiből kiderülhet, hogy mire vágyott a fater, amikor a kockulós vagy vállalkozás-alapítós korszakát élte.

1977 - Apple 2, a mindenre felhasználható számítógép

Bevallom, engem ez a reklám kimondottan sokkolt, mivel a hangeffektjei már-már sci-fi horrorba illő atmoszférát teremtettek neki. A termék persze lenyűgöző, 1977-ben mire is vágyhatott volna az ember, mint elképesztő színvilágokra és a Pong-ra!

1980 - Ricoh nyomtató

Brilliáns reklám az éjtízből, ahol öröm volt a munka és az overhead, ahol egy feladatot legalább 3-4 munkaállomással lehetett csak megoldani és négyszer annyi időbe került, mint most. Szegény főszereplőnek ha adtak volna egy internetet hamarabb végez és el sem szédült volna a végére :) A viccet félretéve (bármennyire is igaz) 1980-ban nagy dolog volt a lézernyomtató és ha belegondolok, hogy még 2003-ban is sikerült olyan helyen dolgoznom, ahol egész nap a mátrix nyomtatók próbálták a fülünk felső frekvenciaérzékelő-tartományát elpusztítani, szívesen éltem volna abban a csodálatos '80-as környezetben, ahol elérhető egy ilyen nyomtató.

1984 - Dél-Korea népi számítógépe a Samsung SPC-1000

70 kb RAM, lövöldözős játék és egy boldog család, így képzelte el a Samsung az 1984-ben debütált, otthoni felhasználásra szánt személyi számítógépének imázsát, ami az Apple-lel ellentétben inkább a hangulatot és a már jól ismert Samsung-életérzést és a család fontosságát hivatott kiemelni, a technikai erővel szemben. Ez a fajta hozzáállás egyébként most is nagyon jól felfedezhető a gyártó reklámjaiban, ahol inkább az érzéseknek, mintsem az adatoknak jut szerep. A 70 kb-ot persze akkoriban fontos volt kiemelni, attól függetlenül, hogy az embereknek nem jelentett semmit. Vicces belegondolni, hogy manapság szerintem semmit nem tudnánk venni újonnan, amiben csak ennyi memória van :)

1986 - Epyx 500XJ Joystick

Ha már játszunk, valahogy oda is kell menni, tartja az alábbi reklám és mi lesz akkor ha odaérünk ugye? Az akár tarantinoi rendezésben is készült reklámfilm alapján én soha nem szeretnék odajutni, ahova a szereplőnek sikerült. Furcsa egyébként, ahogy akkoriban elképzelték a játékosokat: üzletember, kanapé, sehol egy pizza, vagy egy kóla, viszont bejátszik egy napszemüveg, amin nem lehet átlátni. De jó, hogy már nincs 1986! :)

1989 - Radio Shack Cellular Phone

Bár a mobilok terjedése itthon relatíve későn indult be és ahelyett, hogy üzletileg megalapozott döntésként láttuk volna az első jövevények megjelenését, inkább a "bunkófon" nézet terjedt el leginkább, mégis az életünk szerves és nélkülözhetetlen részévét vált a mobil az évek során. Ma már szinte elképzelhetetlen, hogy vezetékesen hívjunk valakit, vagy 3 nappal a találkozó előtt beszéljük meg telefonon, hogy "itt és itt találkozunk ekkor", az meg pláne, hogy tényleg ott lesz, pontosan és nem kell felhívni az Anyukáját "matávon", hogy elindult-e már otthonról. Az 1989-ben nagy számnak tartott Radio Shack telefont azért megnézném mai használatban, ha a megjelenésünknek nem is, a bicepszünknek és az alkarunknak bizonyára jót tenne.

A kérdés már csak az persze, hogy a manapság futó reklámokon 20-30 év múlva ugyan így fogunk mosolyogni-e? Vicces lesz-e a pentile mátrix kijelző, a 2 terrás 2,5"-os háttértár, vagy az SSD, kicsinek számít-e majd a 27"-os monitor és meg tudunk-e majd nyitni egy akkori .pdf-et a mostani Corei7 csodákon? Hát, hamarosan kiderül :)