Ti mi szerettetek volna lenni, amikor még kicsik voltatok? Tűzoltó? Katona? Vadakat terelő juhász? Ha ezt a kérdést a 30 éves korosztálynak teszem fel, akkor 6 éves korukra visszaemlékezve valószínűleg ezer választ kapnánk erre a kérdésre élen a mentőssel, kamionsofőrrel, űrhajóssal, pilótával és rendőr bácsival, de az ezer munkakör között egy biztosan nem szerepelne: az informatikus, hiszen akkoriban még nem is nagyon lehetett tudni erről az irányról. Jól emlékszem, volt egy rokonom, aki a '90-es években járt a Kossuthra programozó matematika szakra és a városban úgy beszéltek Róla a háta mögött, mintha valami Sámán lenne és olyan praktikákat gyakorolna, amiket halandó meg sem érthet. Azt már tudtuk, hogy ki a génsebész, ki a kozmonauta, de hogy Ő mit tanulhat ott, arról elképzelésünk sem volt.

Én is mentősnek készültem (ill. szuperhősnek) és amikor Anyum a Mariahilfer Strasse-ről egy C64-el tért haza, legalább annyira bután néztem rá, mint a mostani gyerek, ha kapna egy C64-et. A különbség annyi volt, hogy én azért nem tudtam, hogy mire lehet használni, mert életemben akkor láttam először személyi számítógépet, a mostani srácok pedig azt nem tudják elképzelni, hogy egy ilyen öreg masinával mit lehet manapság kezdeni. Szerencsére kaptam egy könyvet és a Sámán rokon is hazatért Debrecenből egy kazettával, amit később a Datasette magnóm rongyosra játszott és tele volt játékokkal. A könyvben szó volt a C64 alapjairól és a basic programozás rejtelmeiről. Segítség nem volt, az embernek mindenre magától kellett rájönnie. Aztán szépen lassan elkezdtek a városba szállingózni a C64-ek, 128-ak, Amiga 500-asok, Atarik és egyre több ember kezdett "érteni" a PC-khez a kisvárosban (mert ugye ezek mind személyi számítógépek voltak). Klubok alakultak, baráti társaságok jöttek össze és lassan a Sámán lelke és tudása átszállt mindenkibe. Amit akkor még nem tudtunk, az az volt, hogy ebből meg is lehet élni.

14 éves koromban örököltem egy Simson S51-es segéd-motorkerékpárt és mellé egy motorvezetői tanfolyamon való részvételt, amit 2 perc gondolkodás után elutasítottam és megkértem Anyum, hogy adjuk el a motort és vegyünk helyette egy, akkor már IBM alapokon nyugvó PC-t. 20 nap várakozás után (mert akkor még meg kellett előre rendelni, ugye? :) ) megérkezett életem egyik legnagyobb és feledhetetlen szerelme, egy 486-os, DX4 100 MHz-es, 4 megabájt rammal felszerelt, 14"-os VGA(!) monitorral ellátott szuperszámítógép, amibe 2x-es CD-ROM olvasót is pakoltak + 16 ezer forintért, ami akkor egy vagyonnal volt egyenlő. És még mindig nem tudtam, hogy informatikus leszek...

Az IBM alapokon nyugvó PC minden IT-snak alapkő az életében, olyan, mint egy injekció, amivel bekerül egy vérkeringésbe, amiből soha többé nincs kiszállás. Új alaplapok, VGA kártyák, RAM-ok, processzorok, perifériák, nincs többé leállás, 1-2 évente mindig muszáj képbe kerülni az új hardware-ekkel, ha új gépet vesz az ember. Olyan ez mint egy tökéletes házasság: a két fél mindig tud egymásnak újat mutatni, sosem lesznek unalmasak az esték, valami mindig nagyobb vagy gyorsabb lesz, hát, hogy ne lenne így az emberből idővel informatikus! 17 évesen már én is tudtam, hogy az leszek, elkerülhetetlen volt és nem is bántam, hiszen találtam egy olyan utat, amiben a kedvem lelem, mindig lesznek újdonságok, kihívások és örömek tömkelege. Volt Doom 1, Doom 2, lett Doom 3, lesz Doom 16 is majd egyszer, a retroaktív kontinuitás önfeledt biztonsága karol át minden nap, kell ennél több? :) A történet persze koránt sem ér véget, hiszen az informatika lépcsője végtelen és én is még csak a legalján járok így 11 éves munkabeli informatikai háttérrel is a hátam mögött, de legalább ezen a lépcsőn jöttem és ezen a lépcsőn is megyek. Voltam adminisztrátor, informatikai vezető, supportos, tesztelő, üzleti elemző, grafikus és még sorolhatnám egyszóval belekóstoltam egy csomó dologba az informatikán belül és örülök, hogy ezek által fejlődhettem és fejlődhetek még mostanság is, mert mint tudjuk a tudásszomj az egyik legfontosabb dolog az életben, ettől leszünk, ettől lesztek többek és jobbak és ezzel tudjuk jobbá tenni a Világot :)

Ez hát az én rövid és annál velősebb történetem. Nagyon kíváncsi vagyok rá, hogy Belőletek hogyan lettek informatikusok, milyen hatások indítottak el Titeket a pályán? A sztorikat ne röstelljetek megosztani a kommentekben, vagy küldjétek el őket a liveit.blog.hu@gmail.com címre :)