Sok IT-s álma, hogy a nappalija Star Trek fedélzeteket meghazudtoló módon működjön, ha multimédiáról van szó és bármilyen olyan fájl lejátszásáról, ami vagy a szemünket, vagy a fülünket ingerli leginkább. Bizonyára sokan belefogtatok már ilyen rendszerek kiépítésébe, ezáltal némi tapasztalattal rendelkeztek, ennek a posztnak a célja az, hogy ezeket a tapasztalatokat megosszuk egymással, hogy minél high-tech-eb "mancave"-ekben élhessünk. :)

Puritán, de működik

Azoknak, akik csak a funkcióra gerjednek könnyű dolguk lesz, hiszen nem kell másra figyelniük, csak arra, hogy egy könnyen kezelhető és stabil programot szerezzenek a különböző filmek és zenék lejátszására. Ilyenkor lényegtelen szempont a GUI, annyi a fontos, hogy egyszerűen és ésszerűen lehessen irányítani a lejátszókat. Multimédia és nappali tekintetében nem is lesz szükségünk sok applikációra, mert igazából vagy zenét, vagy filmeket szeretnénk majd lejátszani (sokakban felmerülhet a kérdés, hogy mi lesz a fényképekkel, de őszintén belegondolva, mi nem vagyunk olyanok, hogy bárkit is kitegyünk egy 3.000 képből álló nyaralásos élménybeszámolónak). A videókhoz személy szerint a régi, öreg, de annál jobban bevált VLC Media Playert használom, ami olyannyira beleivódott a köztudatba, hogy még kezdő PC-sek gépén is rendre bele lehet futni. Előnye az egyszerű kezelhetőség, hátránya, hogy senki nem fogja a felületétől hanyatt vágni magát, illetve az utolsó verziója némi optimalizációs problémával is küszködik így a gépemen az 1080p-s filmek néha kifognak rajta (olyanok is, amik az előző verziójával rendben mentek.).

A VLC egyik érdeme, hogy Androidos telefonra egy korrekt app-ot is kapott, így WiFi hálózaton keresztül is tudjuk vezérelni ha esetleg távolabb kerülnénk a géptől. Ami a lustáknak rossz hír, hogy az osztott képernyős húzogatást nem fogjuk vele megúszni, úgyhogy némi előkészületet igényelni fog a filmezés, illetve esélyes, hogy bele fogunk futni abba is, hogy a fájlok megnyitásánál az elsődleges képernyőre kerül a tallózás mappája, így a kanapéról felállva visszacsattoghatunk a géphez, bár az Androidos applikáció ezt megfogja helyettünk spórolni, már ha nem vagyunk lusták feltelepíteni. Az Android app előnye egyébként az is, hogy a gépen megkezdett filmet a telefonra is streamelhetjük, úgyhogy ha ki kell ugrani a konyhába megkavarni a Smack levest, akkor sem kell felfüggesztenünk a kedvenc sorozatunk nézését.

VLC Media Player, VLC Direct Pro Free
Pro: Egyszerű, átlátható, "nem lehet elrontani"
Kontra: Túlságosan puritán, semmi eyecandy, a haverok nem ettől fognak Istenként nézni ránk

Persze nem csak filmekből áll a világ és ha valaki nem volt annyira mazochista, hogy a videólejátszó programjához társítsa az MP3-ak lejátszását bármikor hű társa lehet a régi jó öreg Winamp. Erről a lejátszóról nem is írnék semmit, hiszen olyannyira régi, szinte az MP3-mal egyidős, hogy a Windows-on kívül talán a második legismertebb program, ebbe a posztba is csak azért került bele, mert az Androidra van egy kiváló kiegészítője: A Remote Control for Winamp, ami - ahogy a VLC esetében is - WiFin keresztüli irányítási lehetőséggel vértez fel minket. Nagyon jól tud ez jönni mindenféle szituációban és egyébként is  nem felkelni a kanapéról mindig is priceless.

XBMC, a szórakoztatás next level-je

Őszintén bevallom, hogy a puritán táborhoz tartozom, inkább a hardware-ben szeretem látványosra és minőségire venni a figurát, mintsem a szoftveres ellátottságban, úgyhogy az XBMC nem húzta sokáig a gépemen, attól függetlenül, hogy egy koncepciójában és felületében kiválóan megalkotott médialejátszó és egyfajta házi adatbázis. Az XBMC működési elve roppant egyszerű: Begyűjti a kívánt meghajtókon található filmeket, a fájlnevek alapján megpróbálja beazonosítani őket, majd megszerezni róluk a legtöbb információt az internetről (képek, borító, leírás, szereplők, trailerek, stb.) és ezt az egész adathalmazt egy rendkívül szép videótékába rendezni, amit ha elindítunk, akkor tényleg a XXI. században érezhetjük magunkat. Az XBMC-n szerencsére magyar kezek is szorgosan dolgoznak, úgyhogy már jó ideje elérhető a nyelvünkön is a GUI.

A programhoz Androidos app is társul Official XBMC Remote néven, ami mellett számos vadhajtás is megtalálható a Google Play-ben. Az XBMC egyébként elég szöszmötölősre sikerült, megannyi beállítási lehetőséget ad ami a molyolós felhasználóknak áldás, a "késztermékeket" szerető usereknek átok lesz. Magam is azért kerülöm, mert kezdeti beállítgatásokra szorul ami a forrásszervereket, könyvtárakat és megjelenést illeti és számos program mellett, amit életemben kötelezően meg kellett már tanulnom nem igazán éreztem fair-nek, hogy pont egy olyanban merüljek el órákig, aminek "plug and play" alapon egyből szórakoztatnia kellene engem. Aki felteszi persze nem fog csalódni, tényleg nagyon korrekten elkészített média alkalmazás, a letölthető skin-ek szemet gyönyörködtetőek és megfelelő hardware-es és lakberendezési megoldások mellett le lehet venni vele bárkit a lábáról, de még a Műszaki Egyetem kolijának legrendetlenebb szobájába is be tud némi pompát csempészni.

Pro: Nagyon szépen néz ki, rengeteg beállítási lehetőség, skinek
Kontra: A setup bonyolult és időigényes is lehet, inkább szöszmötölőknek ideális

Médiabox, a filmerőforrás

A fentiekben arról írtunk, hogy hogyan lehet a gépen lejátszani a különböző médiaállományokat, most arról szólnánk pár szót, hogy hogyan lehet onnan "kivinni" őket. A PC jó megoldás ugyan a több terrás, viszonylag olcsó háttértárjai és már kész (hardver, szoftver) mivolta miatt, de az elszánt fejlesztgetőknek idővel igen fájdalmassá tud válni a power gomb megnyomása, ha csak egy sima filmezésről van szó és hiába a NAS ez már nem tudja őket kárpótolni a búgó ventillátor miatt. Az ilyen kollégáknak találták ki a médiaboxokat, amik rendkívül sok típusban és fajtában érhetők el és amikre én személy szerint még mostanság is furcsa szemmel nézek.

A D-Link designerei nem vicceltek, amikor a Boxee-t tervezték

Egy részük csak hálózati kommunikációra képes és nem rendelkezik több funkcionalitással, mint egy asztali DVD lejátszó (WiFi-n keresztül streameli a PC-ről a filmet és lejátssza azt, miközben a TV-re van kötve). Ezzel a megoldással nem tettünk egyebet, mint megnöveltük eggyel a távirányítók számát a szobában illetve 1 órát megint rá szánhattunk arra, hogy valamit beállítsunk, miközben az egész hercehurcát megspórolhattuk volna egy megfelelő hosszúságú DVI vagy HDMI kábellal és egy jól kiválasztott remote Android applikációval. Azoknak akik ennél többre vágynak jobban a zsebbe kell nyúlni, de megnyugtató lehet számukra, hogy a befektetés kifizetődő is tud lenni, már ami a kényelmet illeti. Egy korrektebb médiabox ugyanis nem csak filmezési, de egyéb lehetőségekkel is felvértezi a TV-t, lehet rajta internetezni is illetve ha Android alapú box-ot választunk Smart TV-vé avanzsált készülékünkre (na jó nem arra, de mégis mintha arra tennénk) applikációkat is telepíthetünk, ezzel varázsolva egy 82 centis Androidos csodává azt, amin végre fut az Angry Birds. Ha a box mellé egy un. ShareCentert vagy hálózati meghajtót is teszünk akkor megússzuk a gép bekapcsolását is, sőt, megfelelő választás esetén olyan eszközhöz juthatunk, ami nem csak tárolja a filmeket, de a létező összes eszközünk számára (okostelefon, médiabox, PC, tablet) elérhetővé teszi. Az sem mellékes, hogy egy jól megválasztott médiabox a nappali egyik dísze is lehet, úgyhogy ha ilyen vásárlására adjuk a fejünket, akkor nem csak a specifikációban érdemes elmerülni, hanem érdemes felhívnunk a lakberendező ismerősünket is, hogy passzolni fog-e a kanapéhoz a médiabox.

Pro: Kikerülhető vele a PC, akár a szoba egyik dísze is lehet
Kontra: Költséges, plusz távirányító

A megoldások tárháza tehát végtelen, mindenki saját szájíze szerint rendezheti és játszhatja le a filmjeit így 2013-ban. Kíváncsiak lennénk arra, hogy Ti ezt hogyan, milyen szoftverekkel és hardverekkel oldjátok meg otthon és örülnénk, ha megosztanátok ezt velünk egy kommentben :)