4 év latin és 3 év angol után berobbant a régi középiskolám tantervébe a német oktatás és vele együtt megtelt az osztályterem, a szőke, göndör hajú, kosztümének épségére tökéletesen ügyelő, egy 16 éves fiú számára a nőideál csimborasszóját megtestesítő Kelemenné, akit mi első órától kezdve Frau Kelemenként emlegettünk. 2 évig tanított minket és az osztályban lévő fiúk nem sok sikerrel jutottak túl Frau Kelemen átható tekintetén, mely úgy működött mint egy tűzfal, ami gonosz módon nem csak megfékezi az agyak és a német tanulás összekapcsolódását, de a szerencsétlen tinédzsert is sakkban tartják. 2 év tanulás után el tudtunk számolni 10-ig, kívülről fújtuk az Ein-Zwei-Polizei-t és tisztában voltunk vele, hogy van egy Oktoberfest nevű fesztivál, ahol rengeteg sört lehet kapni. Valljuk be, ez nem túl sok, főleg egy olyan embernél, mint én, aki 14 évesen letette az angol középfokot. Nem tehetek róla, én tényleg szerettem volna németet tanulni, de abban nem érzem magam hibásnak, hogy Frau Kelemennel szabotálták az amúgy tökéletes működő és könnyen fókuszáló figyelmünket, melynek hála senki nem tudott semmit két év után (kivéve a lányok), amit mi azóta nagyon bánunk.
A német nyelvű épülést azt sem segítette, hogy az időközben beszerzett 486 DX4-100-ason kizárólag angol nyelvű programok futottak és a cseperedő informatikusok is annyira beleszoktak az angolba, hogy az idővel fontosnak tartott magyarításokat sem pakolták már fel sehova, mert minek. Tipikus esete ennek a Photoshop, amit sikerült olyan jól magyarítani, hogy számomra - és szerintem többségünk számára is - használhatatlanná vált, nem volt mit tenni, maradt a jól megszokott angol verzió, amit manapság is tökéletesen értünk és ismerünk. A világnyelvvé vált angol tehát jött, látott és győzött az informatika csatamezején, gyakorlatilag nincs olyan informatikus a Földön, aki ne tudna angolul legalább 1 pizzát rendelni. Ez nem is rossz dolog, hiszen ahány nyelvet beszélsz, annyi ember vagy, szól a mondás, úgyhogy én is két lénnyel büszkélkedhetem: egy magyaréval és egy pizzáéval. A viccet félretéve kissé szomorú ez a fajta nyelvi centralizáltság az informatikán belül, melynek a közös nyelv pozitívumával szemben, megvan a nyelvi elidegenedés, zárkózottság és nyelvi igénytelenség hátránya is.
Nem is olyan régen lehetőségem nyílt arra, hogy 10 napot Berlinben töltsek 100 másik, a világ minden tájáról összeválogatott társammal. Németország lévén éreztük, hogy nem ártana, ha néhány mondatot tudnánk legalább németül, de mivel a közösségünkben mindenki beszélte az angolt (több-kevesebb sikerrel), ezért nem tartottuk fontosnak, hogy németül is tudjunk kommunikálni. Nekem úgy adódott, hogy sokat keveredtem a német házigazdák közé és nem egy olyan reggelit ültem végig, ahol 5 némettel voltam körülvéve és csendben hallgattam, ahogy beszélgetnek - a számomra érthetetlen nyelvükön. A 6. nap környékén viszont megtörtént a csoda, elkezdtem érteni, hogy mit beszélnek, hirtelen feltört bennem minden, kiderült, hogy mégis sikerült átverekednem magam Frau Kelemen átható pillantásán és agyaink összekapcsolódtak néha, még ha a másodperc tört részére is. A 8. napon már én is megszólaltam németül és vígan használtam a suliból rám ragadt mondatokat, a végén pedig azt is megkaptam, hogy szebben beszélem a németet, mint a németek. Nagyon büszke voltam magamra, olyan volt ez mint egy treasure, amit találtam és a hazaúton azon gondolkodtam, hogy a TV-m állandó vendége lesz a PRO7, elnézést, PRO Sieben, mert az milyen jó.
Rájöttem tehát, hogy a német jó. Jó, mert jó beszélni, jó hallgatni és ha az ember kellően nyitott rá, akkor egy tényleg szép és idővel kellemessé váló nyelvet tanulhat meg. Berlinben megismerkedtem egy angol sráccal, aki kínosan szépen beszélte a saját nyelvét (a többi brittel ellentétben, akinek javarészt egy szavukat sem értettük), sőt mi több, ez a srác németül is tökéletesen beszélt, mert fontosnak tartotta, hogy a környező országok nyelvét is jól beszélje. A német nyelvről egyébként kétféle igen téves elképzelés van: Az egyik az, hogy a német világnyelv, a másik pedig az, hogy a németet Németországon kívül sehol sem beszélik. Mindkettő tévedés, a német nem világnyelv, bár anno próbálták azzá tenni, ellenben 90 millió német anyanyelvű ember él a Földön és Németországon és Ausztrián kívül az USA-ban, Ausztrália déli és délkeleti partvidékén, Új-Zélandon, Dél-Afrikában és az Európai unió számos területén is találhatunk könnyedén olyan embert, aki fritzül is fogja érteni, hogy mit mondunk. Miért fontos még a német? Azért, mert Németország közel van, Ausztria közel van és rengeteg olyan lehetőséget hordoz magában, amit sokan nem is tudunk. Az egyik lehetőség az itthoni álláspiacon is jelen van, hiszen nemcsak az angollal, de a némettel is sikerrel rúghatunk labdába, sőt, sikeresebben, hiszen németül kevesebben beszélnek itthon, mint britül.
Az IT Services Hungary Kft.-nél is nagy igény van a német nyelven beszélő informatikusokra, hiszen a Deutsche Telekom leányvállalataként nagyon sok olyan terület van, ami igényli az anyavállalattal való - és ezáltal német nyelven folyó - kommunikációt, a különböző support és egyéb támogatói feladatokról nem is beszélve. A német tehát jó és szép és kiemelkedően fontos, ezért is lenne mindannyiunk számára jó út, ha ismét elkezdenénk tanulni, hiszen rengeteg előnyünk származhat belőle, amellett, hogy a tudásával többek vagyunk.