Mindenki ajánlom az alábbi remek kis videót, az "öregeknek" a nosztalgiázáshoz, a fiatalabbaknak pedig azért, hogy lássák, hogy miből lett a cserebogár. Érdekes, hogy a "régebben minden jobb volt" elv alapján, a régi játékok sokkal szórakoztatóbbak voltak, emlékszem, hogy egy-egy C-64-es játék anno hetekre le tudod szögezni a TV elé, manapság jó, ha egy fél órát elprüntyögök valamivel és legalább ennyi időre le tud foglalni. Talán azért van így, mert akkoriban a silányabb grafika és kevesebb lehetőség mellett, inkább a fantáziánk működött, mintsem a játékélmény, így adva sokkal többet, mint a manapság a nyakunkba és szemünk elé zúdított akció, amiben lassan már csak kívülálló bámészkodók vagyunk.

Ti ezek közül melyikkel játszottatok és melyik volt a No. 1? :)

A számítógépes vírusok és egyéb kórokozók azok, amiktől minden informatikus retteg a lelke mélyén. Nyugodtan hátradőlve dolgozunk a gépeinken, miközben a háttérben sürgő-forgó hackerek minden pillanatban árgus szemekkel lesnek minket és várják a pillanatot, amikor betörhetnek a gépeinkre. Manapság rengeteg működési elven alapuló vírussal vagy trójai falóval találkozhatunk, van ami a háttérben csatlakozik bot-net hálózatokhoz és spamek küldésében vagy egyéb, nagy számításokat igénylő feladatok elvégzésében tevékenykedik a tudtunk nélkül, de vannak olyan "ajándékok" is, amik gyakorlatilag használhatatlanná teszik a gépeinket és csak akkor hajlandóak eltűnni, ha az általa jelzett számlaszámra befizetünk egy csinos összeget.  A Linux tulajoknak annyira nem kell tartani ezektől, a magukra valamit adó Windows tulajok pedig jobb ha beizzítják a tűzfalakat, víruskeresőket és ami a legfontosabb: a napi rendszervisszaállítási pontokat (ez a kezdetben utált feature nagyon sokszor "mentette meg az életem").

Míg 2002-ben kb. 20.000 darab vírust és egyéb támadó programot tartottak számon, manapság csaknem 1.7 millió aktív meglepi kering az interneten. Eddig egyébként kb. 2,6 millió kártevőt regisztráltak, ezeknek egy részét már sikerült  kiirtani hála a gondos szakembereknek (akiket néha azzal vádolják, hogy maguk állítják elő a vírusokat, hogy aztán a saját víruskeresőjük tudja csak leszedni). A támadások 23%-át egyébként az USA-ban lévő számítógépek ellen követik el, ezzel 6,7 millió dollár kárt okozva évente.

A vírusok melletti másik, nem vírusjellegű de károkozó tevékenység az adathalászat (phising). Ezeket rendszerint valami cég nevében küldött emailben álcázott jelszóváltoztatási kérelemnek vagy adatbekérő formulaként jelenítik meg, aztán az így megszerzett (a gondatlan user által kitöltött) adatokat, kényükre kedvükre használhatják. Bankkártyaszámok, email címek, jelszavak, még belegondolni is rossz, hogy mik történhetnek ezekkel az emberekkel a későbbiekben. Hitelkártyaszámot egyébként venni is lehet 6 centtől egészen 30 dolláros árig, aztán a jóég tudja, hogy lesz-e rajta annyi pénz, ami megérte a "befektetést".  A bankszámlainformációk ennél már drágábbak, az áruk 10 és 1000 dollár között mozog.

Ami még nagy gondot okoz a spam, amiből naponta jelenleg 8 milliárd kerül az emberek postafiókjába, a spam mappának hála több-kevesebb sikerrel. Ezeket rendszerint átlagfelhasználók gépei küldök ki, amik botnetek szerves részei. A Symantec egyébként 75 ezer botnere csatlakozott gépet figyel napi szinten, ezek 13%-a Kínában van és 4%-a a világ legfertőzöttebb városában: Buenos Airesben. A harcot nem csak az operációs rendszerek és víruskeresők fejlesztői vívják, a böngészőket fejlesztő cégek is mellettünk állnak a fronton és próbálják egyre jobban befoltozni az általuk hagyott réseket. A response time-ok nem a legjobbak az Apple háza táján, ha a Safarinak kiderül egy újabb rése, azt átlag 9 nap alatt javítják egy patch-csel, míg a Mozilla Firefox fejlesztőinek ez átlagban csak 1 napba telik.

A veszély tehát mindenkire leselkedik, bármikor, bárkinél beüthet a ménkű, úgyhogy ha viccesen és félreérthetően is, de csak azt tudom mondani, hogy védekezzetek! :)

Az előző filmes posztunkban megnéztük, hogy kik voltak azok a megformált informatikusok, akik letették névjegyüket Hollywood-ban, most elénk tárul 10 olyan film, amiben a számítógép is szerepet kapott olyan formában, ahogy az akkori rendezők és művészeti vezetők megálmodták. Némelyik teljesen elrugaszkodik a valóságtól, vagy a régebbi filmek esetében a jövőbe lát, némelyik a Windows 95-jével a puszta valóságot mutatja meg.

Sötét csillag, 1974

Alien, 1979

Dűne, 1984

Rövidzárlat, 1986

Batman visszatér, 1992

 Fortress, 1993

Időzsaru, 1994

Dredd bíró, 1995

A Bourne rejtély, 2002

Matchete, 2010

Mint láthatjuk a GUI-k és a rendező fantáziái végtelenek és talán kiábrándító is, ha egy filmben valami létező, megszokott felületet látunk, legalább annyira, mint amikor valami égbekiáltó butaságot, vagy oda nem illő dolgot. Azért az szinte mindegyik GUI-n jól látszik, hogy jól látszik, tehát javarészt a nagy betűkre (ezáltal a jobb filmezhetőségre) mentek a vizuális tervezők. Ha választanom kellene, hogy mit használok itthon, természetesen a Különvélemény-féle megjelenítési eszközt választanám, vagy azt, amit Ironman és Hulk használt a Bosszúállókban, de sajnos ezekre még legalább 5 évet várnom kell :)

Nektek melyik tetszik a legjobban?

A webkamerát a Cambridge egyetem, néhány pihentagyú dolgozója találta fel szimplán azért, hogy megtudja nézni, hogy a szomszéd szobában lévő kávéskanna kiürült-e már. Ezt a jelenetet a Hitman 2-ben is feldolgozták és a szóban forgó kávéskannát az Ebay-en 3350 dollárért adták el.

Az első hordozható számítógép az Osborne 1 volt és 11,8 kg-ot nyomott és 52 cm széles volt.

2006-ban Berlinben művészek egy csoportja megalkotta a Powerpoint Karaoke-t, ahol a vállalkozóknak nem énekelni kellett, hanem egy véletlenszerűen kiválasztott powerpoint slide-ról előadást tartani. (Ez ismerős, ugye? :) )

A napjainkban használt QWERTY kiosztás idősebb, mint gondolnánk: 135 évvel ezelőtt készítették el, hogy az akkoriban újradolgozott írógép új billentyűzetkiosztása legyen.

Az első Excel-tábla alapú szoftvert VisiCalc-nak hívták és megalkotásával együtt indult el a hobbi számítógépek üzleti alkalmazása is.

2009 augusztusában több mint 37 millió brit használta már az internetet. Ennyi emberrel 5.000-szer meg lehetne tölteni a Wembley Stadiont. A Világ más országaiban lévő internetezők száma pedig elérte London lakosságának kétszázszorosát. Az elmúlt 3 évben pedig ez a szám csaknem megduplázódott.

Ha 1 gigabájtnyi adatot A4-es papírokra nyomtatnánk és egymásra illetve egymás mellé tennénk, akkor az így keletkezett kocka mérete nagyjából megegyezne egy átlagos kétszintes családi ház méretével.

Az egeret 1964-ben találta fel Douglas Engelbart és a különlegessége az volt, hogy szinte az egész egér fából készült. A találmány sokáig pihent Douglas asztalán, mígnem a Macintosh fantáziát látott benne és gyakorlatilag ezzel az eszközzel vált igen népszerűvé.

Az első számítógépek közötti üzenetet 1969-ben küldte át Charley Kline programozó. Üröm az örömben, hogy csak az első két karaktert sikerült elküldenie, után a rendszer összeomlott. Manapság több mint 80 milliárd email cserél gazdát naponta - adatvesztés nélkül.

Az első számítógép csaknem 2,5 méter magas volt és 30 tonnát nyomott. Ezt mára sikerült 50 centiméter magasra és kb. 3 kg-ra redukálni.

Következő posztunk igazi túlélő poszt lesz egy vérbeli IT-s számára (és igazi lelki földbetiprás egy lakberendezőnek :) ), hiszen nem szól másról, mint arról, hogy hogyan tudjuk otthonosabbá, sőt, igazi zarándokhellyé tenni az irodánkat / asztalunkat a munkahelyen. Próbáltuk úgy összeállítani az office-it-feng-shui válogatást, hogy minden egyes helyre jusson valami és ne maradjon üres sem a fal, sem az asztal, sőt, még a levegőbe is találtunk ezt-azt, amivel meg lehet tölteni a teret. Az én asztalomon egyelőre csak felfújhatós zsiráfok hada sorakozik, de a lenti csokorból elfogadnék szinte mindent és büszkén nyomkodnám / használnám az irodában, de nem szaporítom a szót, nézzük, hogy mik azok, amikkel feldobhatjuk az amúgy is izgalmas irodai életünket.

Az Asztal

Az én házam, az én váram, az én asztalom az én asztalom! Kupi van? Nincs! A zsenik tudnak uralkodni a káosz fölött - jön az elcsépelt és közhelyes válasz. Egyébként nem is káosz ez, csak egy mások számára érthetetlen rendszerezési stratégia :) De nem? :)

Ahhoz viszont, hogy egy kis sikket és szépséget is vigyünk bele nem lesz sok dologra szükségünk. Először is ideje lecserélni a lerongyolt billentyűzetünket egy igazi nehézbombázóra, egy Star Wars-os wireless billentyűzetre, amin nem csak a szokásos gombok, hanem 8 plusz programozható gomb is helyet foglal, illetve egy LCD panel, ami nem csak második kis monitorként, hanem dual-touch-os touchpadként is funkcionál. Mit is mondhatnék erre? WIN!

Elengedhetetlen kellék az élethez és az életben maradáshoz a kávé és én mondom Nektek, nem mindegy, hogy miből szürcsöljük ezt a koffeinben és aromákban gazdag, már-már a nukleáris energia határmezsgyéit súroló nedűt. Persze mindenkinek más az ízlése, de egy ilyen kávésbögrével hamar az iroda királya lehetünk:

Sokan azt hiszik, hogy mi IT-sok nem szeretjük a szépséget, a természetet, a színek harmóniáját, a lelkünk egy mély verem, melybe bármit is dobnak csak bit-ek és byte-ok maradnak benne, minden mást partra vet az agyunk és ami egy cseppnyi művészeti értékkel is bír, azt számunkra már felfoghatatlan és érthetetlen. Ez nem igaz, itt az ideje megcáfolni. Igen is mutassuk meg mennyire nyitottak vagyunk a szépségre, a természetre, a növényekre. Erre a legjobb módszer, ha az asztalunkat egy nagy adag virággal díszítjük, igen, így IT-s módra, ezzel a 8 bit-es virágvázával és virágcsokorral.

Nem tudom, hogy Ti hogy vagytok vele, de ha az én birtokomból kétséges módon életem során kikerült (magyarán teljesen jó szándékkal kölcsönvett ) tollakat egymás után tenném, akkor lehet, hogy legalább egyszer körbe érné a Földet. Pedig milyen jó is egy szép toll, igazán ékes dísze lehet egy asztalnak, de mit ér, ha az első hátrafordulás után már csak a hűlt helyét találjuk? A megoldás eljött, lehet dörzsölni a tenyerünket, hiszen a random áramütést generáló tollat biztos, hogy hamar vissza fogjuk kapni, ha más nem, elég a sikítások után menni, hogy megtaláljuk. Egy a fontos ennél a rendkívül gonosz és precíziós eszköznél: mi soha ne használjuk.

A Fal

A fal is igen fontos eszköze az irodának, kint tartja a hideget, bent tartja a meleget és hiába is fehér, elmélázott pillanatainkban igen érdekes és szórakoztató tud még így is lenni. Ideje feldobni! Mutassuk meg, hogy mi nem csak áramkörökben és számokban, hanem elemi részecskékben is gondolkodunk! Nem megy a kódolás? Elég rápillantani a periódusos rendszerre és máris megvan a megoldás, hiszen minden ilyen poszter maga az elemeire bontott ősrobbanás, úgyhogy elvileg minden infó benne van.

Az tudjátok, hogy az áruházakban és plázákban miért nincs óra? A válasz egyszerű: Ha nincs óra, nem sietünk annyira, jobban bámészkodunk és nem az jár az eszünkben, hogy oda kell érnünk időre valahova. Az irodában azért nem árt, meetingek, határidők, jobb ha képben van az ember. Egy analóg óra látványa azért elég kiábrándító tud lenni, semmi kihívás, semmi megfejtés, nem jó ez így egyáltalán. Nem baj, megoldjuk ezt is, hiszen itt a matematikai képleteken alapuló falióra, amivel még viccelni is jól lehet, hiszen az órát méltató munkatársnak egyszerűen és átszellemült arccal mondhatjuk, hogy igen, annak a képletnek a megoldása a 9. Kellő színészi játékkal még el is fogja hinni, hogy tényleg kiszámoltuk.

A Levegő

Az egy dolog, hogy lételem és mindenütt ott van, de az tarthatatlan, hogy a Nagy Irodai Lakberendezésben üresen hagyjuk. De mit tegyünk bele? Nitrogént? Egy kis plusz oxigént? Azt úgysem fogja látni senki. Akkor tegyünk bele füstöt? Annak a tűzjelző biztos örülne, az eláztatott irodáról már nem is beszélve. Hmm, tegyünk bele halakat! Halakat?! Igen! Felfújhatós, héliumos, távirányíthatós cápát, ami valószínűleg a munka rovására fog menni...

Mi

Nem, most nem a Mesterséges Intelligenciát fogjuk öltöztetni, hanem a legfontosabb irodai kelléket: önmagunkat. A ruházkodás fontos, megvéd minket a környezeti behatásoktól, stílust kölcsönöz nekünk és ha ügyesen öltözködünk, akkor az önkifejezés császára is válhat belőlünk. Egy IT-s mindig is a segítőkészségéről híres, empatikussága és probléma-átérző képessége már-már Teréz Anyáéval vetekszik, így hát nem is lehetne másmilyen pólónk, mint ez itt:

Az öltözködésnél csak egy dolog fontosabb: a higiénia. Mint tudjuk a billentyűzet az egyik legtöbb baktériumot tartalmazó eszköz a világon (kutatások szerint jóval több baktérium van egy billentyűzeten, mint egy wc csészén, pláne, hogy a billentyűzetet jó szokás szerint több évente egyszer takarítjuk, a wc-t pedig hetente). Hogy ne mi legyünk a zombi apokalipszis elindítói nem fog ártani, ha néha kezet mosunk. Erre a legjobb eszköz egy kézfertőtlenítő, amit kifejezetten IT-soknak fejlesztettek ki, szalonna illattal. Ez itt most nem vicc, tényleg létezik és a baktériumok 99%-át eltávolítja.

Utolsó eszközünk az éjszakázóknak lesz kötelező vétel, azoknak, akiknek úgy kell kijutni az irodaházból, hogy az az aludni akaró portás miatt már tök sötét. Nem baj, itt egy kis night-vision-goggles, ahogy a Splinter Cell-ből is megszokhattuk, egy kis kommandózás amúgy sem árt meg soha :)

Nektek milyen irodai kütyüitek vannak, illetve mivel dobjátok fel az asztalotokat? Nem csak kommentek, képek is jöhetnek, amiket később egy posztban szívesen lehozunk és megszavazhatjátok, hogy kinek a leggeek-ebb, izé, legmenőbb az asztala. A képeket a liveit.blog.hu@gmail.com címre küldhetitek.

11 éve élek Budapesten és látom, hogy mennyien költöztek fel vidékről a jobb megélhetés reményében, ahogy én is tettem ezt anno. Választás nem nagyon van, hiszen a főváros biztosítja alapvetően azokat a lehetőségeket, amit egy kezdő vagy már régebb óta dolgozó munkavállaló igényel és igazán lehetőségnek lát. Az effajta tudásáthelyeződés már nagyon rég érezhető, emlékszem, hogy felkerülésem után 5 évvel már több vidékről jött munkatársam volt, mint budapesti. Feltehetjük a kérdést, hogy az ilyen mértékű centralizáció jár-e bármiféle előnnyel vagy hátránnyal az egyéni munkavállaló számára és elemezgethetjük a helyzetet, de igazi eredményre nem jutnánk. A családtól elszakadt és kirepült fiatalok tapasztalatokat és kapcsolatokat szereznek, megtanulják milyen az Igazi Élet és az átWoW-ozott, "kapcsoldkiagépetfiam" mentes éjszakák mellett némi élettapasztalatot is szerezhetnek. Ez lassan egy kikerülhetetlen és mégis elfogadható alternatívaként lebeg mindenki fölött és aki nem lép egyszerre, nem kap munkát estére.

Szerencsére a helyzet azért nem ennyire borús, hiszen megfelelő hozzáállással és igyekezettel bármit el lehet érni és bárhol. És a kulcsszó itt a bárhol, mert eljött az az idő, amikor  nem csak a munkavállalók alkalmazkodnak a cégekhez, hanem a cégek is a munkavállalókhoz. Ez egy olyan trend, ami idővel ki fogja nőni magát, a tudás, mint érték egyre fontosabb lesz minden vállalat számára. Akik egyetemre járnak Közületek láthatják, hogy az állásbörzék, a már 4. vagy 5. félévben cégek által felkarolt egyetemisták mind-mind azt mutatják, hogy amit tesztek az fontos és rendkívül értékes. Ti vagytok azok, akik 10 év múlva hatalmas döntéseket hoztok, emberek százainak munkája fölött döntetek, projecteket visztek sikerre és új dolgokat találtok ki. Ti ezt még nem tudjátok, de Ők már igen. Ideje Nektek is szembesülni ezzel! Fontosak vagytok és mint fontos emberek nem csak Nektek kell megbecsülni magatokat, hanem a leendő munkáltatótoknak is. Sokan úgy gondolják, hogy dolgozni a pénzért kell. Régen én is így hittem, de ez egy rossz irány. A munkának örömtelinek és érdekesnek kell lennie és a célja az, hogy értéket teremtsünk. A pénz mondhatni egy másodlagos dolog, csak egy szükséges rossz ahhoz, hogy a munkabeli céljainknak megfelelő életteret biztosítsunk önmagunknak. Ha most valaki összehúzta az elmúlt mondatokon a szemöldökét, netán őrültnek néz, azt is meg lehet érteni, ha így érzed, akkor valószínűleg olyan helyen dolgozol, ahol nem szeretsz. A munkáltató szerepe tehát kiemelkedő ebben a szimbiózisban, hiszen Ő fogja megteremteni számunkra azt a közeget, amiben a munkát kihívásnak és szórakoztatónak tekintjük és a fentleírt kötelező elvándorlás ezt sok esetben már a kezdetektől lerombolja.

Ahogy felvázoltam vannak azért vállalatok, amik úgy próbálnak munkahelyeket teremteni, hogy az a lehető legkevesebb stresszel és életmódváltozással járjon. Hajlandó a tudás és a szakértelemet követni és fejet hajtani előtte. Nem elvenni akar, hanem részesedni és a tudás részévé válni. Ez ugyan olyan áldozattal és befektetéssel jár egy cég részéről, mint a munkavállaló részéről és ugyan úgy értékelendő is. Sőt. Az egyik ilyen - ha egyelőre nem az egyetlen - ilyen vállalat az IT Services Hungary, ami képes volt arra, hogy a centralizált Budapestet részben félredobva a szakemberek és munkavállalók elé menjen a példának okáért pl. Debrecenbe, ahol 5 évvel ezelőtt nyitotta meg telephelyét, akkor még 14 fővel.

Miért pont Debrecen? A válasz egyszerű: Debrecen az ország egyik legnagyobb informatikai tudáscentruma és a Debreceni Egyetem által vezényelt képzések biztosítékok arra, hogy az azt elvégzők könnyedén jó szakemberré válhatnak. Ahogy írtam az egyetem és a vállalatok összefonódásával már a képzés során is egy biztos hátteret kap minden egyetemista, pláne, ha olyan specializált (szám szerint kettő: operációs rendszerek és hálózatok) képzéseken is elindulhatnak, amit már a leendő felkaroló cég (esetünkben az IT Services Hungary) támogat. Emellett fontos a kutatás, ezért 2011 februárjától a Debreceni Egyetem és IT Services Hungary speciális oktatási-kutatási egységet hozott létre. Ez az újabb kezdeményezés megteremti azokat a feltételeket,melyek összehangolják a kutatást, az oktatást és a piacképes tudást. Célja kiemelten a mérnökinformatikus, programtervező informatikus és gazdaságinformatikus szakos hallgatók képzési színvonalának emelése, valamint a gyakorlati kutatás, a gyakorlat oldaláról elvárt alapvető kompetenciák fejlesztése. Az ITSH tanszék az Informatikai Kar kötelékein belül működik majd, tantárgyi struktúráját a partnerek közösen alakították ki. Az Informatikai Karon tanuló diákok négy teljesített szemeszter után vehetik fel a tanszék meghirdetett, kreditált tantárgyait, melyeket az IT Services szakembereinek oktatása révén sajátíthatnak el két szemeszter alatt.

Akik megfelelően helyt állnak és legjobb tudásuk szerint végzik el az egyetemet nagyon jó eséllyel maradhatnak a környéken - ezzel a több 100 kilométerre való költözést megúszva - és elfoglalhatják helyüket a debreceni Tudásparkban, ahol nem kevesebb vár rájuk, mint (igen, most jönnek a technikai részletek! :)) ) 1200 munkatárs, 1200 munkaállomás, 10.000 négyzetméteres irodaépület, 60%-os zöldövezet a Tudáspark területén, 3 emelet, 5 oktatóterem és nem kevesebb, mint 400.000 méter (!) kábel. Mindez egy 4 milliárdos beruházásnak köszönhetően jött létre és ami bármilyen hihetetlen is: csak is miattatok. Csapatépítő tréningek, kávézó sarok, pihenőszoba, étterem. Cserébe nem kell mást tennetek csak tanulnotok. Megéri? Szerintem igen.

Most sokan akik olvassátok ezt azon gondolkodtok, hogy ez most egy PR cikk, vagy tényleg tudja-e ez a srác, hogy miről beszél? Higgyétek el, tényleg tudom. Én 11 éve 240 km-re költöztem el azért, hogy egy szupermarketben lehessek adatrögzítő napi 12 órában bruttó 65 ezer forintért, mert nem volt más lehetőségem. Nektek már van, éljetek vele és használjátok ki és ott maradhattok, ahol eddig is jól éreztétek magatokat. Most pedig irány tanulni! Igaz, hogy így már könnyebben fog menni? :)

Ahogy az élet minden területe, a filmek is hemzsegnek a jobbnál jobb és a Világért egyre többet tevő informatikusoktól. Ebben a posztban megnézünk 10 meghatározó IT-st, akik attól függetlenül, hogy a jó, vagy a rossz oldalon állnak, nagyon jól értenek a számítógép bűvöléséhez. Ha esetleg nem láttátok valamelyik filmet, vagy több információt szeretnétek tudni róla, kattintsatok az adott film mögötti IMDB linkre.

1.

Kivel is kezdhetnénk a sort, ha nem Neo-val (Keanu Reeves) a Mátrixból. Ő volt az, akit beszippantott az Orákulum és - nem meglepő módon - rajta állt a világ sorsa. Neo mindvégig a jó oldalon harcolt és nem kellett mást tennie, mint felszabadítani a már régóta a virtualitásban élő emberiséget. IMDB

Ti mi szerettetek volna lenni, amikor még kicsik voltatok? Tűzoltó? Katona? Vadakat terelő juhász? Ha ezt a kérdést a 30 éves korosztálynak teszem fel, akkor 6 éves korukra visszaemlékezve valószínűleg ezer választ kapnánk erre a kérdésre élen a mentőssel, kamionsofőrrel, űrhajóssal, pilótával és rendőr bácsival, de az ezer munkakör között egy biztosan nem szerepelne: az informatikus, hiszen akkoriban még nem is nagyon lehetett tudni erről az irányról. Jól emlékszem, volt egy rokonom, aki a '90-es években járt a Kossuthra programozó matematika szakra és a városban úgy beszéltek Róla a háta mögött, mintha valami Sámán lenne és olyan praktikákat gyakorolna, amiket halandó meg sem érthet. Azt már tudtuk, hogy ki a génsebész, ki a kozmonauta, de hogy Ő mit tanulhat ott, arról elképzelésünk sem volt.

Én is mentősnek készültem (ill. szuperhősnek) és amikor Anyum a Mariahilfer Strasse-ről egy C64-el tért haza, legalább annyira bután néztem rá, mint a mostani gyerek, ha kapna egy C64-et. A különbség annyi volt, hogy én azért nem tudtam, hogy mire lehet használni, mert életemben akkor láttam először személyi számítógépet, a mostani srácok pedig azt nem tudják elképzelni, hogy egy ilyen öreg masinával mit lehet manapság kezdeni. Szerencsére kaptam egy könyvet és a Sámán rokon is hazatért Debrecenből egy kazettával, amit később a Datasette magnóm rongyosra játszott és tele volt játékokkal. A könyvben szó volt a C64 alapjairól és a basic programozás rejtelmeiről. Segítség nem volt, az embernek mindenre magától kellett rájönnie. Aztán szépen lassan elkezdtek a városba szállingózni a C64-ek, 128-ak, Amiga 500-asok, Atarik és egyre több ember kezdett "érteni" a PC-khez a kisvárosban (mert ugye ezek mind személyi számítógépek voltak). Klubok alakultak, baráti társaságok jöttek össze és lassan a Sámán lelke és tudása átszállt mindenkibe. Amit akkor még nem tudtunk, az az volt, hogy ebből meg is lehet élni.

14 éves koromban örököltem egy Simson S51-es segéd-motorkerékpárt és mellé egy motorvezetői tanfolyamon való részvételt, amit 2 perc gondolkodás után elutasítottam és megkértem Anyum, hogy adjuk el a motort és vegyünk helyette egy, akkor már IBM alapokon nyugvó PC-t. 20 nap várakozás után (mert akkor még meg kellett előre rendelni, ugye? :) ) megérkezett életem egyik legnagyobb és feledhetetlen szerelme, egy 486-os, DX4 100 MHz-es, 4 megabájt rammal felszerelt, 14"-os VGA(!) monitorral ellátott szuperszámítógép, amibe 2x-es CD-ROM olvasót is pakoltak + 16 ezer forintért, ami akkor egy vagyonnal volt egyenlő. És még mindig nem tudtam, hogy informatikus leszek...

Az IBM alapokon nyugvó PC minden IT-snak alapkő az életében, olyan, mint egy injekció, amivel bekerül egy vérkeringésbe, amiből soha többé nincs kiszállás. Új alaplapok, VGA kártyák, RAM-ok, processzorok, perifériák, nincs többé leállás, 1-2 évente mindig muszáj képbe kerülni az új hardware-ekkel, ha új gépet vesz az ember. Olyan ez mint egy tökéletes házasság: a két fél mindig tud egymásnak újat mutatni, sosem lesznek unalmasak az esték, valami mindig nagyobb vagy gyorsabb lesz, hát, hogy ne lenne így az emberből idővel informatikus! 17 évesen már én is tudtam, hogy az leszek, elkerülhetetlen volt és nem is bántam, hiszen találtam egy olyan utat, amiben a kedvem lelem, mindig lesznek újdonságok, kihívások és örömek tömkelege. Volt Doom 1, Doom 2, lett Doom 3, lesz Doom 16 is majd egyszer, a retroaktív kontinuitás önfeledt biztonsága karol át minden nap, kell ennél több? :) A történet persze koránt sem ér véget, hiszen az informatika lépcsője végtelen és én is még csak a legalján járok így 11 éves munkabeli informatikai háttérrel is a hátam mögött, de legalább ezen a lépcsőn jöttem és ezen a lépcsőn is megyek. Voltam adminisztrátor, informatikai vezető, supportos, tesztelő, üzleti elemző, grafikus és még sorolhatnám egyszóval belekóstoltam egy csomó dologba az informatikán belül és örülök, hogy ezek által fejlődhettem és fejlődhetek még mostanság is, mert mint tudjuk a tudásszomj az egyik legfontosabb dolog az életben, ettől leszünk, ettől lesztek többek és jobbak és ezzel tudjuk jobbá tenni a Világot :)

Ez hát az én rövid és annál velősebb történetem. Nagyon kíváncsi vagyok rá, hogy Belőletek hogyan lettek informatikusok, milyen hatások indítottak el Titeket a pályán? A sztorikat ne röstelljetek megosztani a kommentekben, vagy küldjétek el őket a liveit.blog.hu@gmail.com címre :)

IT, IT, két betű, egy rövidítés, amit nagyon egyszerű kimondani, nagyon egyszerű megjegyezni, évtizedek óta körüllengi az életünket, olyan, mint a levegő: Nem látjuk, nem halljuk, de ha hirtelen "kihúznák" alólunk a szőnyegét, biztos, hogy sokan levegőért kapkodnánk. Az Információs Technológia régen nem jelentett mást, mint egy nagyon nagy termet elfoglaló számítógépet, manapság pedig szinte mindent jelent, amivel kapcsolatban állunk. Ha reggel felébredünk, az okostelefonunk ébreszt minket, ami online szinkronizálja az időt a mobilszolgáltatónkkal, a reggeli kávé mellé az internetet böngésszük a PC-inken és tabletjeinken, munkába menet előkerülnek a telefonok a metrón és mindenki a híreket olvassa, a munkahelyen az első dolog a mágneskártya lehúzása után, hogy bekapcsoljuk a gépeinket. Folytathatnám egy átlagos nap leírását, de ez is bőven elég arra, hogy láthassuk, hogy mennyire körbefont minket az IT. Olyan szimbiózis ez, mint James Cameron Avatarjában a Na'vi-k kötődése a természethez. Velünk él, velünk lélegzik és nélküle bizonyára csak a sötétben tapogatóznánk. Milyen lenne egy napunk az IT nélkül? Nehézkes, lassú és unalmas és feltehetően nagy részünk a munkáját sem tudná ellátni. "Jó ez nekünk?", fogalmazódhat meg a kérdés most sok emberben. A válasz: igen. Tökéletes! Tökéletes, mert gyors és hatékony az életünk, mindenről azonnal tudomást szerezhetünk, a lehetőségek végtelen sorát tárja elénk az IT segítségével az Élet, nem csoda hát, hogy annyian szeretjük és megbolondulunk érte. A legszebb dolog az egészben pedig az, hogy egy olyan időszakban élünk, amikor az IT alapjait fektethetjük le és hozhatjuk létre / taposhatjuk ki a majdan szupersztrádává kövezett ösvényeit. Közösen.

A Live IT blog is ezért jött létre, hogy megmutassa, hogy mennyire csodás ez a Két Betű és mennyire jó megélni azt, amit ad nekünk. Remélem a cikkek olvasása során jól fogtok szórakozni és legalább akkora csodaként tekintetek az IT-ra, mint amekkora valójában.