Mondok egy számot: 1.904.410.000, kitaláljátok, hogy mit jelent? Segítek: Magyarországon az első negyedévben ennyi mobilhívást indítottak az előfizetők, akik ezalatt a majdnem 2 milliárd hívás alatt csaknem 4.431.622.000 percet beszéltek. Ez a csaknem 11 millió aktív előfizetésre vetítve átlagosan napi 3 hívás, melynek átlagos időtartama 2,2 perc. Ezek a hívások 3 mobilhálózatban oszlanak el: a T-Mobile, Vodafone és Telenor hálózatában.  A statisztikákban ugrásszerű növekedés a 2004-2005-ös év környékén volt, és a 2007-es évtől gyakorlatilag változatlanok a hívásmennyiségek, ekkor telt be gyakorlatilag a magyar mobilkommunikációs piac. Az erre vonatkozó statisztikák egyébként 1998 óta élnek, akkoriban "csak" 194 millió hívást indítottak és 251 millió percet beszéltek a feltehetően javarészt üzleti felhasználók az első negyedévben.

Kis ország, kis piac

A fent említett 11 millió felhasználó 3 szolgáltató között oszlik meg, melyből már egyik sincs magyar kézben. A német tulajdonú T-Mobile a maga 46%-os részesedével, az angliai Vodafone 23%-kal a norvég illetőségű Telenor pedig az ügyfelek 31%-ával rendelkezik jelenleg és ha nem történik valami marginális üzleti változás, akkor ezek az arányok továbbra is így maradhatnak. Szó volt ugyan arról, hogy egy negyedik mobilszolgáltató is megjelenik a piacon, de amekkora slanggal érkezett, akkorával is távozott az alapvetően állami hátterű cég. Az ügyfelek elcsábítására ugyan vannak próbálkozások, de a kiélezett versenyre -érthető módon- egyik szolgáltató sem hajt. Igazi áttörést talán a roamingdíjak eltörlése hozhat jövőre, amikor az élelmes magyar honfitársak elkezdik behozni a külföldi előfizetéseket, amik jócskán olcsóbb percdíjakat tartalmaznak, mint az itthon kedvezőnek számító nagy flottás előfizetések. Ez persze a jövő zenéje, egyelőre nem lehet tudni, hogy milyen pozitív vagy negatív változásokat hoz egy ilyen rendelet és hogyan fogja érinteni a magyar mobilozó társadalmat és a 3 versenytársat, akikről bár minden nap hallunk mégsem tudunk sokat:

T-Mobile (volt Westel)

Magyarországon a mobiltelefonos szolgáltatás a Westel Rádiótelefon Kft. (Westel 0660) megalakulásával kezdődött 1989. december 4-én, a (Westel 450) a Matáv és a US West vegyesvállalataként. A cég terve az volt, hogy az országban NMT 450 (Nordic Mobile Telephony) rendszerű, analóg rádiótelefon-szolgáltatást nyújtson a 450 MHz-es frekvenciatartományban. 1990. október 15-én Magyarország első mobiltelefon szolgáltatója Közép-Európában elsőként kezdte meg az analóg mobiltelefon-szolgáltatás nyújtását. A társaság nagy szerepet játszott a mobilszolgáltatások elterjesztésében Magyarországon, az ügyfelek száma 1999-ben megközelítette a 100 ezret. A magyar T-Mobile 2004. május 3-án jött létre, a Matáv tulajdonában lévő Westel 900 GSM Mobil Távközlési Rt. átnevezésével. Az új cég neve kezdetben T-Mobile Magyarország Rt. lett. 2005-ben útjára indul a Push to Talk szolgáltatás. Ez a CB rádiózáshoz hasonló funkciójú és élményt nyújtó szolgáltatás, korlátlan hatótávolsággal belföldön és külföldön egyaránt.  2005 októberében a Magyar Telekom Igazgatósága kezdeményezte a Magyar Telekom Rt. és a T-Mobile Magyarország Rt. egyesülését. A javaslatot a Magyar Telekom rendkívüli Közgyűlése december 20-án jóváhagyta. A cégbírósági bejegyzést követően a cég, mint T-Mobile Magyarország Rt. megszűnt. 2006. március 1-jétől a T-Mobile önálló márkaként és önálló üzletágként működik tovább a Magyar Telekom belül és változatlan formában, megszakítás nélkül nyújtja szolgáltatásait ügyfeleinek.  2012. január 1-jén a T-Mobile - az országban elsőként - elindította az első 4G/LTE alapú mobilinternet szolgáltatását. A szolgáltatás Budapest 10 kerületének nagy részén vált elérhetővé LTE-képes eszközzel.

Telenor (volt Pannon GSM)

A Pannon GSM Távközlési Zrt. 1993 októberében írja alá a működéséhez szükséges koncessziós szerződést, majd a következő évben már működésbe is helyezi az első magyarországi GSM rendszert. Az első években a fejlődő hálózat és az új szolgáltatások révén a bővülő területi képviseletek egyre több ügyfelet tudnak kiszolgálni. 1996-ban a Pannon GSM rendszere az egész országot lefedi, az évezredfordulóra pedig az előfizetők száma meghaladja az egymillió főt. 2002 januárjától a Pannon GSM részvényei 100%-ban a norvég Telenor távközlési vállalat tulajdonába kerülnek, így innentől kezdve a már kétmilliósra duzzadt ügyfélbázist nemzetközi háttérrel szolgálja ki a vállalat. Az új évezredben a hangalapú szolgáltatások mellett egyre nagyobb teret nyer az adat alapú kommunikáció, a mobilinternet. 2006-ban a vállalat frissíti arculatát és bevezeti anyavállalata, a Telenor nemzetközi szinten is használt logóját. 2009-ben a Pannon Törökbálintra költözik, ahol Magyarország egyik legmodernebb és környezettudatosabb irodaháza lesz a székhelye. 2010 májusában a vállalat felvette a Telenor nevet és márka-identitást, amely összekapcsolt a 3,6 millió magyar előfizetőt a 14 európai és ázsiai országban jelen lévő Telenor család 179 milliós ügyfélkörével.

Vodafone

A vállalat 1999. július 7-én nyerte el a koncessziós szerződést mobil rádiótelefon hálózat kiépítésére (GSM 900 és DCS 1800). A sikeres november 15-i teszteket követően november 30-án indította meg szolgáltatását Magyarországon. A Vodafone budapesti forgalmát 2001. január 6-ától kizárólag saját hálózatán bonyolítja, addig a versenytárs T-Mobile (akkor még Westel 900 néven) és Telenor (akkor még Pannon GSM néven) hálózatát használták a Vodafone ügyfelei is. Még ebben az évben, június 22-én nyílt meg az első vidéki márkaképviselet Miskolcon. A 2001 júniusában bevezetett Rock'n'Roll tarifacsomagot a Vodafone azon ügyfelei számára alakította ki, akik a saját lefedettségi területein laktak (megyeszékhelyek és nagyobb városok). 2002. január 25-én félmillió ügyfele lett a cégnek, az egymilliomodik előfizetőt 2003 májusában, míg a másfélmilliomodik ügyfelet 2004. augusztus 12-én köszönthették. 2005 közepére 2 milliónál is több előfizetője lett. A harmadik generációs (3G) szolgáltatását 2005. december 16-án (hazánk mobil távközlési vállalata közül utolsóként) indította útjára. 2006. június 22-december 31. között Babis Mazarikis, 2007. január 1-jétől pedig Beck György látja el a vezérigazgatói feladatokat. Beck György 2002-2006 között a Hewlett-Packard Magyarország vezérigazgatója volt. 2011-től A Vodafone Magyarország vezérigazgatója Diego Massidda, elnöke pedig Beck György.

MVNO. Mi?

A 3 nagy szolgáltató árnyékában vannak azért más hajtások is, akik továbbértékesítik a termékeiket, saját márkanév alatt, őket hívjuk MVNO (Mobile Virtual Network Operator) szolgáltatóknak. Itthon csak egy létezik belőlük: A Tesco MBL ZRt.. Az MVNO-t a sima saját márkás viszonteladótól az különbözteti meg, hogy a supportot és az ügyfelekkel kapcsolatos ügyleteket és adminisztrációt saját maga intézi. Tesco Magyarországon 2012. március 1-jén indított mobil távközlési szolgáltatást a Vodafone Magyarország hálózati támogatásával. A céget a két alapító, a Vodafone és a Tesco 50-50 százalékban tulajdonolja.

Azt, hogy a jövő mit tartogat a három mobilszolgáltató számára nehéz megjósolni, bár a nemzetközi trendek sok esetben iránymutatóak tudnak lenni és ha azokat és a vállalatok erős külföldi hátterét vesszük figyelembe, akkor egyértelmű, hogy a 3 cég ügyfelekért folytatott országos-szkander kupája talán sosem fog véget érni, még akkor sem, ha az a bizonyos negyedik szolgáltató egyszer tényleg megfogja vetni a lábát a magyar telefónia ugarán.

Az informatika világa hihetetlen fejlődést mutat, ezért is nagyon nehéz lépést tartani vele és minden információnak a birtokába jutni. A most debütáló rovatunk azt a célt szolgálja, hogy a mindig aktuálisan elmúlt hónap legérdekesebb informatikai híreit ossza meg Veletek, hogy ne maradjatok le semmiről, ami az IT világban igazán fontos :)

Közösségi média

A közösségi média területének elmúlt havi nagy híre volt, hogy immár a Facebookon is lehet hashtageket használni. Az eddig csak Twitteren, Instagramon és hasonló mikroblogokon használatos jelzők arra jók, hogy bizonyos témákat kössenek össze, így az aziránt érdeklődőknek immár nem kell ismerősök és oldalak ezreit átfürkészni ahhoz, hogy információt szerezzenek adott témakörben, elég csak az adott hashtagre kattintani vagy keresni és máris megkapunk mindent, ami a Facebookon szerepel róla és persze előzetesen fel lett taggelve. Kicsit késői megjelenés ez a világ legnagyobb közösségi site-ján, mondhatni már idejétmúlt is talán, de azért örömteli is egyben, hiszen könnyebb lesz így eligazodni, főleg azoknak, akik mindenképpen a Facebookon keresztül szeretnének informálódni.

Amerika és a lehallgatási botrány

Edward Snowden, az Amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség egyik volt alkalmazottja olyan tüzet csiholt az amerikai kontinensen, amit az már régen nem látott és kiteregette a szennyest azokról az amerikai kormányokhoz kapcsolódó szervezetekről, akik szerinte minden bizonnyal gyanúsíthatóak azzal, hogy nem csak a telefonvonalakat, de az internet nagy részét is felügyelik és lefülelik, ergó a híresen szabad és demokratikus kontinensen már senkinek nincs egy szava sem anélkül, hogy azt valaki lehallgathatná, vagy elolvashatná. Az ügyet kirobbantó Snowden a biztonság kedvéért Kínába menekült, ahol a jogi procedúrák miatt több hónapig is tarthat a kiadatása, úgyhogy a kialakult helyzetben a közben vizsgálódni kezdő Európai Unió mellett, Kínai is fontos szerepet fog kapni. A net népe is reagált a megjelent hírekre természetesen és elkezdte magából ontani az Obama lehallgatja a telefonod és elolvassa az emailjeid típusú meme-eket.

Justin Timberlake inkább magától megmutatja

Megjelent az iOS 7

A lassan már csak az Android és Samsung nyomvonalán futkorászó Apple megjelentette legújabb mobil-operációs rendszerét, az iOS 7-et, melyben az Androidról már jól ismert megosztásokkal kapcsolatos újítások mellett új, autóba integrálható funkciókkal (amennyiben ezt az adott jármű is támogatja persze), frissített, az operációs rendszer szinte minden alapszolgáltatását érintő design-nal és widgetekkel és a tolvajok kedvét elvevő Find my iPhone funkcióval, ami iCloudon keresztül képes lockolni a telefont, amit hiába törölnek, vagy frissítenek, csak a megfelelő Apple fiókkal lehet újból feloldani.

A ZTE és a 400 Gbps

Ahogy nő az adatok mennyisége, legalább annyira nő a minél könnyebb hozzáférhetőségre való igény is. Míg 15 éve egy 700 megabájtos AVI a maga sztereó hangjával maga volt a mennyország, manapság egy 4 gigás 720p-s AVI-n is talál hibát a "szakértő" szem, úgyhogy már most sokan hajlanak az akár 40-50 gigán terpeszkedő filmek letöltésére is, persze ez egy mai, átlagos itthoni interneten szó szerint gigászi feladat lehet, még ha a türelem szobrát is meg lehetne mintázni a felhasználóról. A ZTE eddig is élen járt a különböző kommunikációval kapcsolatos technológiai újításaival és bár sokan a telefonjaikról ismerik őket, szerencsére nagy szerepet vállalnak az adattovábbítással kapcsolatos fejlesztésekben is. A közelmúltban ennek köszönhetően sikerült elérniük az adattovábbítás új mérföldkövét, a 400 Gbps-os sebességet, amit egy 5.100 km hosszú optikai hálózaton sikerült abszolválni. Ez azt jelenti, hogy az a bizonyos 50 gigás film, 1 másodperc alatt érkezne meg hozzánk, ha ilyen hálózatra lenne kötve az otthoni gépünk és a filmet nyújtó szerver is át tudná küldeni ennyivel a Vissza a jövőbe 3. részét.

400 gigabit per secundum Marty, 400!

Beteg előtt mindig moss kezet

Amerikában évente körülbelül 30 milliárd dollár pluszköltség és 100.000 haláleset kapcsolódik ahhoz, hogy az egészségügyi dolgozók nem ügyelnek kellőképpen a higiéniára. A dél-karolinai Summerville Medical Center a belső fertőzések és biológiai szennyezések megakadályozására egy újfajta rendszert dolgozott ki AgileTrac RTLS (Real-Time Location System) néven, mely naponta 5.000 ponton képes rögzíteni az egészségügyi dolgozó aktuális helyzetét. Az így nyert adatokból meg lehet nézni, hogy ki az a dolgozó, aki rendszeresen mos kezet a betegekkel való kapcsolatteremtés előtt és kik azok, akik egészségügyi veszélyforrást jelentenek nem csak az ápolásra szoruló emberekre, hanem a munkatársaik számára is. A North Shore University Hospital ennél is messzebbre ment: mozgásérzékelős kamerákat szerelt fel a kórtermekben, amik az így rögzített képet Indiába az Arrowsite nevű online megoldásokat szolgáltató cég főhadiszállására továbbítják, ahol sosem nyugvó szemek figyelik, hogy melyik dolgozó nem mosta meg a kezét a beteg ellátása előtt. Arról nem szól a fáma, hogy a renitensek milyen büntetést kapnak, de valószínűleg a nádpálca után kezet kell mosniuk, már csak a gyakorlás végett is.

Az embereknek két fajtája van: Az egyik úgy szerez pénzt, hogy dolgozik érte, a másik pedig úgy, hogy annyit és azon spórol, amennyit csak tud. A mobilszoftverek megjelenésével is kinőtt az a programozói réteg, ami különböző applikációk írásával tesz szert a napi betevőre és vannak azok a felhasználók, akik a programozóknak szánt fizetésen akarnak spórolni. A kérdés, hogy megéri-e? Ebből a cikkből megtudhatjátok.

Noha a Google Play kezdetben csak ingyenes alkalmazásokat forgalmazott, 3 éve megjelentek a fizetős letöltések is. Feltehetnénk a kérdést, hogy ez miért is jó pontosan, hiszen minek fizetnénk valamiért, amit ingyen is megkaptunk régen? A válasz egyszerű: A programozók kezdetben a lelkesedésüknek hála, rendszerint egyedül dolgoztak. Ez az appokon is meglátszott, fifikás, a technológia határait feszegető megoldások jellemezték őket és a silánynak is csak nagy jóindulattal nevezhető grafika és hanghatásokkal rendelkeztek. A billentyűhöz szokott programozó kezek általában a napi 8 órás állandó munkahelyen töltött robot után kezdtek tüsténkedni az appokon, emiatt lassan és nehézkesen haladt a fejlesztésük. Ha találtak egy lelkes grafikust, akkor az alkalmazás kinézete is fejlődött, ha nem, akkor maradt a lepusztult megvalósítás. A programok eladásának lehetősége viszont új távlatokat nyitott: Teljes programozói munkaidőt, felbérelhető profi grafikust és sound designert és ami talán a legfontosabb: hathatós marketinget. Ahhoz viszont, hogy megértsük, hogy miért éri meg az 1 dollárt az a bizonyos applikáció és miért nem éri meg ingyenes forrásból beszerezni, ismernünk kell az egész folyamatot:

 

 
Hogyan készül az app?

Először kitalálják, hogy miről szóljon az alkalmazás. Ez többféle módon történhet: A programozó a hasára csap és ír egy programot, vagy a mindennapok problémáiból merít egy ötletet. Vannak, akik egyszemélyes kutatómunkát végeznek, és sikerprogramok mintájára írják meg a saját alkalmazásukat, de vannak olyanok is, akik pénzt nem kímélve piackutatások átrágásából jönnek rá a siker titkára. Ha megvan a Nagy Ötlet, akkor elindul a tervezés.

A kód

A tervezés folyamán kitalálják, hogy hogyan működjön a program, milyen algoritmusok és kódok alkossák a lényegi részeit. Ez fogja meghatározni az egész alkalmazást, gyakorlatilag egy fontos keretet ad az egésznek.

 
A layout

A layout, avagy kinézet teszi mostanság eladhatóvá a programok nagy részét. Az Angry Birds-öt megelőzően is Dunát lehetett volna rekeszteni a kiváló fizikai modellezésen alapuló appokkal, de az Angry Birds azt hozta el, amire az Androidos játékosok millió vágytak már régóta: A szemet gyönyörködtető grafikát. A layout tehát rendkívül fontos és ahhoz, hogy profi kinézete legyen a játéknak, profi designer kell, profi összegért.


A hangok

Több évtizedes múltra tekintenek vissza a sound designerek, akik a játékokban szereplő hangok megalkotásáért felelősek. Noha szokás lekicsinyelni a munkájukat, mégis nagyon fontos szerepük van a játékok készítésében, hiszen nem csak a játékos agyát és szemét kell kényeztetni, hanem ugyan úgy a fülét is.

Adott tehát a programfejlesztés szentháromsága: A Programozó, A Grafikus és a hang designer, megtalálták a szerintük mindent átütő alkalmazás kulcsát, megtervezték a megtervezhetetlent is, ideje hát elkezdeni fejleszteni. A programozó leüti az első kódsorokat, a keze alá dolgozik a grafikus és addig gyúrják egymást, amíg elkezd élni a játék. Mozgások, pályák, animációk jelennek meg a semmiből és hosszas munka után kikerül az első pontszám is a képernyőre. Közben megkapja a masszát a hangokért felelős emberke is, aki elkezdi az effektek és betétdalok elkészítését. A játék lassan összeáll, de sok még vele a munka, hiszen nem mindegy, hogy milyen készüléken és hogyan fog futni, illetve milyen hibákat produkál. Ebben a pontban jön az új szereplőnk, a tesztelő.

 

 

A tesztelő

Sokan azt hiszik, hogy a tesztelőnek van a legjobb dolga, hiszen egész nap csak játszania kell. Nem szeretnék elkeseríteni senkit, de aki így gondolja, az nagyot téved: Gondoljátok el, hogy le kell tesztelnetek az Angry Birds első pályáját: Először 10 fokos szögben kell lőnötök, gyenge erővel, hogy lássátok, hogy nem akad-e be valami láthatatlan pixelbe a madár. Aztán 20 fokosban, gyengén, 30 fokosban erősen, 40 fokosban közepes erővel és így tovább, a végtelenségig.... Ha ezzel megvagytok és jónak bizonyult egy példának okáért Galaxy SII készüléken a 480x800-as felbontása mellett egy dupla magos processzor társaságában, ideje kipróbálni egy Galaxy Ace-en, fele akkora processzorteljesítménnyel 320x480-as felbontással. Persze itt sem elég egyszer lőni, célszerű minden létező variációt kipróbálni, hiszen hiba itt is lehet. Ha ez kész, akkor jöhet a többi modell is, Galaxy S, Note, a Galaxy Tab család és még sorolhatnám, szóval mire letesztel az ember egy pályát, addigra hétszer lemegy a nap. Mindemellett figyelni kell a hangokra, lehet, hogy valamelyik modellen az adott kód mellett recsegni fog, lehet, hogy lassú lesz az alkalmazás és emiatt a programozónak optimalizálnia kell, aztán újra letesztelni, szóval higgyétek el, a tesztelői munka nem fenékig tejfel, pláne, hogy ha valami hiba marad a játékban és így fog megjelenni, Őt fogják először elővenni és felelőssé tenni ezért... No de tegyük fel, hogy a képzeletbeli alkalmazásunk átment a rostán és megjelenhet, nézzük hát, hogy mi történik ekkor.


A marketing

A Marketing a dolog másik fontos és szó szerint legköltségesebb része. A marketing nem más, mint az app reklámozása, ezen dől el, hogy mennyi ember fog róla tudni és mennyi akarja megismerni. A reklámozás persze lehet drága, vagy fifikás és a megvalósítása az appon is múlik. Ahogy mondani szokás, jó bornak nem kell cégér, mégis muszáj hirdetni a terméket, mert a több százezer játék közül már szinte lehetetlen kitűnni (néha azért egy-egy alkalmazásnak a csodával határos módon sikerül). A marketinges feladata, hogy minél jobban hírbe hozza a programot, erre számos eszköze lehet: hirdetheti a Google Play-ben, Facebookon, vásárolhat hozzá PR cikkeket a látogatottabb Androidos oldalakon, a különböző megoldásoknak csak a fantázia szabhat határt, no meg a költségkeret, mivel a hirdetés borzasztóan drága. Vannak viszont olyan szerencsés esetek, amikor az app eladja magát: Ilyen eset, ha valaki olyat talál ki, ami még nem volt, nagyon egyedi és nagyon szórakoztató (lásd: Pou), vagy az előző részeinek hála akkora neve van már, hogy egyszerűen nincs szükség a reklámozására, mert az emberek annyira várják (ilyen játék az Angry Birds széria). Ha ezt sikerül elérni, akkor a marketing 0 forintból is megoldható, de ehhez már Isteni szerencsére van szükség. Ha a marketinges jól dolgozott vagy a szerencse szegődött a programozók mellé, elkezdődhet az értékesítés.

                                       Angry Birds: a szofverfejlesztés és marketing iskolapéldája

 
Az értékesítés

Az értékesítés érthető módon a kedvenc rész, ilyenkor kezd el dőlni a pénz. Pörögnek a letöltések, hízik a bankszámla, feltéve, ha az előző munkalépésekben mindenki tökéletesen végezte a dolgát. Ha nem, akkor jönnek az elégedetlen felhasználók, 1 csillagos értékelések és programhibák tömkelege. Az értékesítés tehát egy igen rövid lépés és az indulásának pillanatában lehet a legkevésbé hátradőlni, mert ekkor lesz szükség egy új szereplőre, a supportosra.


A supportos

A supportos (támogató) feladata a userek visszajelzéseinek feldolgozása, programhibák dokumentálása és kiadása javításra, a háborgó felhasználók lenyugtatása és a lehető legkisebb kálvária okozása. Hihetetlen idegrendszer kell ehhez a feladathoz és ezen áll vagy bukik majdan egy cég megítélése is. Ugyan olyan ez, mint a készülékeknél a garanciális szervíz és mint tudjuk, ha az nem működik, akkor semmi sem működik.

Mint láthatjátok tehát, nem fenékig tejfel a fejlesztés, rengeteg szereplő kell ahhoz, hogy jól működjön, a kedves és hálás játékosokról nem is beszélve. A fent vázolt folyamatban összesen 6 ember dolgozott, de egy nagyobb fejlesztőcégnél minden poszton több ember van (az Angry Birds-öt fejlesztő Rovio-nál jelenleg kb. 300 ember dolgozik és folyamatosan van felvétel Náluk). Ezeket az embereket valahogy el kell tartani, főleg, ha profi munkát végeznek, ezért is fontos részben, hogy mindig megvásároljuk az általuk fejlesztett programokat, ahelyett, hogy ingyenes forrásból szereznék be őket. De mi a másik indok arra, hogy ne csaljunk?

A veszély!

Ugyan mi lenne veszélyes egy ingyen megszerzett programban? Én inkább azt kérdezném, hogy mi nem lehet veszélyes benne? Az egész ugyanis úgy kezdődik, hogy valaki szépen megtöri az alapvetően fizetős programot. Így fogja tudni újravarázsolni telepíthető formába, amit mi letöltünk, és balga mód felrakunk. Ezzel a programozók megkárosításán felül nem is lenne semmi gond (mindamellett, hogy ez erkölcsileg jócskán megkérdőjelezendő cselekedet). A nagyobb probléma az, hogy a törés során azt írnak bele a programba, amit akarnak és ezzel súlyos károkat okozhatnak nem csak a fejlesztőknek, hanem nekünk is. Persze most mindenki hátradől, és azon mosolyog, hogy ugyan mit árthatnak neki? Most megtudjátok:


Az adatlopás

Az adatlopás az egyik legalapabb támadási és pénzbeszerzési forma. A működése rendkívül egyszerű: a kártékony kód bizonyos adatokra specializálja magát, ami lehet a telefonkönyvünk, az sms-eink, a telefonunkon levő képek, vagy a telefonon tárolt email fiókok és azok címlistái. Ha telefonszámokat és címeket lopnak tőlünk, akkor azokat eladhatják olyan cégeknek, akik nagy hasznukat veszik (spammelő cégek, telemarketingesek és még sorolhatnám), ha a képeinket lopják el és olyan van köztük, akkor zsarolhatnak minket vagy az internetre feltöltve azokat emberi életeket tehetnek tönkre, ha az SMS-ek között vájkálnak a bankszámla információk és egyenlegünk mellett az egész magánéletünkre fényt deríthetnek. Pénzben mérhetetlenek ezek a károk, de rendkívül nagy bosszúságokat okozhatnak. Már most megérte volna kifizetni azt az egy dollár, nemdebár? :)


A telefon és SMS manipulálás

Az adatlopással ugyan nem jutottak egyből pénzhez a gonosz kódtörők, de azok értékesítésével hosszútávon szép kis summát szerezhetnek. Ami viszont egyből pénzhez juttatja őket, az a telefonhívások és SMS-ek manipulálása. A módszer egyszerű: csinálnak egy emelt díjas telefonszámot, lehetőleg minél nagyobb tarifával, aztán a felhasználó által telepített ártalmas kódokat is tartalmazó játék a futtatása után elkezdi ezeket hívásokkal és SMS-ekkel bombázni. Ha ügyesen van megcsinálva, mindez úgy történik, hogy csak akkor vesszük észre, ha már kijött a telefonszámla (a program a háttérben csinál mindent és törli a híváslistát és SMS listát is). A mobilszolgáltatók régóta ismerik ezeket a módszereket, részben ezért is vannak híváskeretek, amik megakadályozzák, hogy bizonyos összeget túllépjünk (nálam 15.000-es keret van), de ha jobban belegondolunk a 15.000 forint is 75-ször több mint az eredetileg 1 dolláros ár, úgyhogy az adataink mellett már 14.800 forintot is spórolhatunk egy legálisan vásárolt játékkal.

Bűncselekmények

Ha a fenti két támadási felület nem lett volna még elég, itt a harmadik lehetőség: A bűncselekmények. Az ártó kód fenyegető SMS-eket küldhet bizonyos szerveknek, vagy a telefonunkban található konktaktoknak, spammeket küldhet, vagy zombi-mobilként segíthet teljes számítógépes hálózatok feltörésében, és ha visszakeresik a bűnöst, akkor csak minket fognak megtalálni és bekasztlizni. Azt persze senki nem fogja nekünk elhinni, hogy a torrentről szedett programocskánk volt a bűnös, vagy ha mégis, akkor sem fogják a kedvünkért visszafejteni, hogy megnézzék, hogy melyik sor okozta a kalamajkát, így a számítógépes fenyegetés vagy terrorizmus mellett még egy illegális szoftverletöltés is a nyakunkba fognak varrni. Hát tényleg nem sok az az egy dollár, ugye? :)

Summa summarum tehát, a programozók és szoftverfejlesztő cégek támogatása és önmagunk védelmében is érdemes, sőt kötelező megbízható forrásból és pénzért vásárolni a szoftvereket. Ezzel haladhatnak előre a készítői és telhetnek nyugodtan az estéink, sőt mi több, az egész életünk. 1 dollár, Barátaim, ennyi az ára. Megéri.

Az informatikusok (főleg a helpdeskesek, supportosok, no meg a programozók) híresek a gurukat megszégyenítő tűréshatáraikról és nyugalmukról. Akik ilyen munkakörben dolgoznak viszont jól tudják, hogy a rezzenéstelen arc néha háborgó lelket takar és a forrongó vulkán bármelyik pillanatban kitörhet, bármennyire is próbálja magát nyugtatni magát az ember. Mert hát igen, mi informatikusok is csak emberek vagyunk, a magunk életével és határainkkal, amiket az egy munkakörben eltöltött nyomasztó évek súlya alatt, néha elég már egy kicsi programhibával, vagy hangos telefonálással átlépni. Régen volt egy vicc arról, hogy kicsi, sárga és nagyon veszélyes, mi az? Naposcsibe root password-del. Az alábbi összeállításunkból kiderül, hogy a felbőszített informatikusnál korántsem veszélyesebb :)

Telefonszerelési munkálatok:

Az elromlott nyomtató, ami még vissza is szól:

Nincs is annál jobb, ha megváltoztatják a WoW accountunk jelszavát:

A German Kid néven ismertté és azóta őskövületté vált kissrác, akit az Unreal Tournament csinált ki idegileg (reméljük azóta felnőtt és jobban bírja a COD3-as küzdelmeket :) )

És hát van az a pillanat, amikor az informatikus a kedvenc hobbijának szenteli drága idejét és épp akkor jön ki rajta a feszültség (reméljük kevés rare lap volt benne):

Nektek volt már, hogy aprófává aprítottatok valamit? Én hősiesen bevallom, 11 éves pályafutásom alatt 3 billentyűzet bánta, hogy átlépték az ingerküszöbömet.

Előző munkahelyemen egyik napról a másikra letiltották a YouTube-ot, mert azt vették észre, hogy a dolgozók több mint 40%-a naponta legalább fél órát tölt el az oldalon. A content-eket persze nem nézték (igazából mindenki csak zenét hallgatott, de tényleg), csak azt, hogy ennyi az átlagos session time, úgyhogy körmönfont intézkedésként bannolták a proxy-n keresztül a site-ot. A tiltás 1 napra hozott nyugtot a cég életébe és a második nap már csúnyán visszaütött: Az addig eltöltöt napi 5-10 percek, hogy belenézzünk egy-egy videóba, vagy kikeressünk egy zeneszámot, hirtelen felugrottak 1 óra aktív Googlizásba, hogy találjunk valami olyan oldalt, amin keresztül tudunk  YouTube-ozni, vagy le tudjunk rippelni róla egy-két videót. Ezek az oldalak persze naponta változtak, vagy tiltódtak ki a TeCsőről, úgyhogy nem volt megállás, szinten mindennap újat kellett keresni. A közvetlen főnökömnek jeleztem is, hogy hosszútávon jobban megérné visszakapcsolni a YouTube-ot, minthogy mi egész nap hekkelgessünk amennyit bírunk, de Ő erre jót nevetve csak annyit mondott: legalább gyakoroltok. Végül is igaza volt, pálma alatt nő a teher, de kitalálhattak volna jobb megoldásokat is a hekkelési vágyaink kielégítésére. A munkahelyi idő persze nem csak YouTube-ozásra megy el, a közösségi oldalak és online játékok is szépen fogyasztják a 8 óra inproduktív részét. Hogy mekkora arányban pontosan, azt most nézzük meg az alábbi infógrafikából:

forrás: CoolInfographics

Egy régebbi posztunkban már kiemeltük a Debreceni Egyetemet, mint az informatikát tanulók egyik fellegvárát, melyet nem kisebb vállalat támogat, mint a Deutsche Telekom, ami egyébként nem csak a Debreceni Egyetemmel, hanem 649 másik másik felsőoktatási intézménnyel is partnerkapcsolatokat ápol. A cégcsoporton belül az IT Services Hungary ennek az együttműködésnek a zászlóvivője. A Deutsche Telekom nem csak az együttműködésekre, de az értékelésére is nagy hangsúlyt fektet és örömmel írhatom le, hogy a Debreceni Egyetem az eddigi közös munkák alapján Best in Class minősítést kapott a neves német informatikai vállalattól. Fontos megemlíteni, hogy a 650 partnerintézmény közül a Debreceni Egyetem kapta meg elsőként ezt a minősítést.

A díjat Dr. Ingo Dahm, a Deutsche Telekom Nemzetközi Akadémiai Kapcsolatok vezetője adta át Prof. Dr. Páles Zsoltnak, a Debreceni Egyetem tudományos rektorhelyettesének és Prof. Dr. Terdik Györgynek, az Informatikai Kar dékánjának. A döntés átfogó kutatásra és statisztikai adatok elemzésére épül, amely megvizsgálja - többek  között  - az intézményben kifejlesztett szabadalmak mennyiségét, a vállalatnál szakmai gyakorlatot végző, illetve munkát vállaló diákok számát, a cég alkalmazottai közül az egyetemen tanulók arányát.

A Debreceni Egyetem olyan tudományos partner, amely az ITSH számára megfelelően képzett szakmai utánpótlást biztosít a megfelelő számban.  Ebben a szegmensben - összehasonlítva a többi oktatási kapcsolattal  - a Debreceni Egyetem  bizonyult a  leghatékonyabbnak  - hangsúlyozta Ingo Dahm.

Az egyetemen arra törekszünk, hogy olyan szakembereket képezzünk, akik biztos tudással
felvértezve, minden tekintetben felkészülten, versenyképes diplomával lépnek ki a regionális, az országos vagy akár a nemzetközi munkaerőpiacra - fogalmazott Prof. Dr. Fábián István rektor.

Az IT Services Hungary oktatási színvonala, kiemelten az informatikai és nyelvi képzése miatt választotta partnerének  a Debreceni Egyetem Informatikai Karát még 2007-ben. A közös szakmai munka eredményeként 2009 szeptemberében két informatikai specializáció indult, amelyek lehetőséget nyújtanak  a  nyelvismerettel rendelkező, nem informatika szakos hallgatók speciális informatika képzésére. 2011-ben létrejött az Infokommunikációs Rendszerek Üzemeltetése Kihelyezett Tanszék, amely megteremti azokat a feltételeket, amelyek összehangolják a kutatást és az oktatást a piacképes tudással. Kiemelt célja a mérnökinformatikus,  programtervező informatikus és gazdaságinformatikus szakos hallgatók képzési színvonalának emelése, valamint  a gyakorlati oktatás, a gyakorlat oldaláról elvárt alapvető kompetenciák fejlesztése. Az IT Services Hungary  munkatársai előadásokkal, bemutatókkal rendszeresen részt vesznek az Informatikai Kar által szervezett  Informatikai Szakmai Napokon.
- Legnagyobb Magyarországi ICT munkaadóként kiemelten fontosnak tartjuk, a jól képzett, idegen nyelveket beszélő kollégák alkalmazását és karrier újának építését – nyilatkozta Bőthe Csaba az ITSH ügyvezető igazgatója. Jelenleg 1200 főt foglalkoztatunk debreceni telephelyünkön, további bővítést tervezünk.  A Debreceni Egyetemmel kialakított együttműködés folytatása és fejlesztése toborzási  stratégiánk meghatározó eleme. Örömünkre szolgál hogy a Egyetem vezetése nyitott cégünkkel való együttműködésre és partner az új kezdeményezésekben.

Ezúton szeretnénk mi is gratulálni a Debreceni Egyetemnek az elismeréshez ami reméljük, hogy örök érvényű marad, mert az azt fogja jelenteni, hogy továbbra is magas színvonalú informatikusképzés, kutatás, fejlesztés jellemzi majd az Egyetemet és nem utolsó sorban a Deutsche Telekom és az az IT Services Hungary Kft. továbbra is fontosnak tartja a lelkes és tanulni vágyó informatikusok támogatását, akik az IT Services Hugary Kft.-nél egyszer nagyon fontos emberek lehetnek.

4 év latin és 3 év angol után berobbant a régi középiskolám tantervébe a német oktatás és vele együtt megtelt az osztályterem, a szőke, göndör hajú, kosztümének épségére tökéletesen ügyelő, egy 16 éves fiú számára a nőideál csimborasszóját megtestesítő Kelemenné, akit mi első órától kezdve Frau Kelemenként emlegettünk. 2 évig tanított minket és az osztályban lévő fiúk nem sok sikerrel jutottak túl Frau Kelemen átható tekintetén, mely úgy működött mint egy tűzfal, ami gonosz módon nem csak megfékezi az agyak és a német tanulás összekapcsolódását, de a szerencsétlen tinédzsert is sakkban tartják. 2 év tanulás után el tudtunk számolni 10-ig, kívülről fújtuk az Ein-Zwei-Polizei-t és tisztában voltunk vele, hogy van egy Oktoberfest nevű fesztivál, ahol rengeteg sört lehet kapni. Valljuk be, ez nem túl sok, főleg egy olyan embernél, mint én, aki 14 évesen letette az angol középfokot. Nem tehetek róla, én tényleg szerettem volna németet tanulni, de abban nem érzem magam hibásnak, hogy Frau Kelemennel szabotálták az amúgy tökéletes működő és könnyen fókuszáló figyelmünket, melynek hála senki nem tudott semmit két év után (kivéve a lányok), amit mi azóta nagyon bánunk.

A német nyelvű épülést azt sem segítette, hogy az időközben beszerzett 486 DX4-100-ason kizárólag angol nyelvű programok futottak és a cseperedő informatikusok is annyira beleszoktak az angolba, hogy az idővel fontosnak tartott magyarításokat sem pakolták már fel sehova, mert minek. Tipikus esete ennek a Photoshop, amit sikerült olyan jól magyarítani, hogy számomra - és szerintem többségünk számára is - használhatatlanná vált, nem volt mit tenni, maradt a jól megszokott angol verzió, amit manapság is tökéletesen értünk és ismerünk. A világnyelvvé vált angol tehát jött, látott és győzött az informatika csatamezején, gyakorlatilag nincs olyan informatikus a Földön, aki ne tudna angolul legalább 1 pizzát rendelni. Ez nem is rossz dolog, hiszen ahány nyelvet beszélsz, annyi ember vagy, szól a mondás, úgyhogy én is két lénnyel büszkélkedhetem: egy magyaréval és egy pizzáéval. A viccet félretéve kissé szomorú ez a fajta nyelvi centralizáltság az informatikán belül, melynek a közös nyelv pozitívumával szemben, megvan a nyelvi elidegenedés, zárkózottság és nyelvi igénytelenség hátránya is.

Nem is olyan régen lehetőségem nyílt arra, hogy 10 napot Berlinben töltsek 100 másik, a világ minden tájáról összeválogatott társammal. Németország lévén éreztük, hogy nem ártana, ha néhány mondatot tudnánk legalább németül, de mivel a közösségünkben mindenki beszélte az angolt (több-kevesebb sikerrel), ezért nem tartottuk fontosnak, hogy németül is tudjunk kommunikálni. Nekem úgy adódott, hogy sokat keveredtem a német házigazdák közé és nem egy olyan reggelit ültem végig, ahol 5 némettel voltam körülvéve és csendben hallgattam, ahogy beszélgetnek - a számomra érthetetlen nyelvükön. A 6. nap környékén viszont megtörtént a csoda, elkezdtem érteni, hogy mit beszélnek, hirtelen feltört bennem minden, kiderült, hogy mégis sikerült átverekednem magam Frau Kelemen átható pillantásán és agyaink összekapcsolódtak néha, még ha a másodperc tört részére is. A 8. napon már én is megszólaltam németül és vígan használtam a suliból rám ragadt mondatokat, a végén pedig azt is megkaptam, hogy szebben beszélem a németet, mint a németek. Nagyon büszke voltam magamra, olyan volt ez mint egy treasure, amit találtam és a hazaúton azon gondolkodtam, hogy a TV-m állandó vendége lesz a PRO7, elnézést, PRO Sieben, mert az milyen jó.

Rájöttem tehát, hogy a német jó. Jó, mert jó beszélni, jó hallgatni és ha az ember kellően nyitott rá, akkor egy tényleg szép és idővel kellemessé váló nyelvet tanulhat meg. Berlinben megismerkedtem egy angol sráccal, aki kínosan szépen beszélte a saját nyelvét (a többi brittel ellentétben, akinek javarészt egy szavukat sem értettük), sőt mi több, ez a srác németül is tökéletesen beszélt, mert fontosnak tartotta, hogy a környező országok nyelvét is jól beszélje. A német nyelvről egyébként kétféle igen téves elképzelés van: Az egyik az, hogy a német világnyelv, a másik pedig az, hogy a németet Németországon kívül sehol sem beszélik. Mindkettő tévedés, a német nem világnyelv, bár anno próbálták azzá tenni, ellenben 90 millió német anyanyelvű ember él a Földön és Németországon és Ausztrián kívül az USA-ban, Ausztrália déli és délkeleti partvidékén, Új-Zélandon, Dél-Afrikában és az Európai unió számos területén is találhatunk könnyedén olyan embert, aki fritzül is fogja érteni, hogy mit mondunk. Miért fontos még a német? Azért, mert Németország közel van, Ausztria közel van és rengeteg olyan lehetőséget hordoz magában, amit sokan nem is tudunk. Az egyik lehetőség az itthoni álláspiacon is jelen van, hiszen nemcsak az angollal, de a némettel is sikerrel rúghatunk labdába, sőt, sikeresebben, hiszen németül kevesebben beszélnek itthon, mint britül.

Az IT Services Hungary Kft.-nél is nagy igény van a német nyelven beszélő informatikusokra, hiszen a Deutsche Telekom leányvállalataként nagyon sok olyan terület van, ami igényli az anyavállalattal való - és ezáltal német nyelven folyó - kommunikációt, a különböző support és egyéb támogatói feladatokról nem is beszélve. A német tehát jó és szép és kiemelkedően fontos, ezért is lenne mindannyiunk számára jó út, ha ismét elkezdenénk tanulni, hiszen rengeteg előnyünk származhat belőle, amellett, hogy a tudásával többek vagyunk.

Megszokott, hogy mostanság már minden informatikával működik, miért képeznének kivételt ez alól a mobiltelefonok? Az okostelefonok megjelenésével az informatikusok végre átléphették a desktop PC-k és egyéb kütyük hekkelési határait és új vizekre evezhettek, no de milyenekre? A mai összeállításunkban, ezeket nézzük meg. A sort az egyik legelterjedtebb, legmeghatározóbb és legrettegettebbel kezdjük: az Androiddal.

Az Android operációs rendszert egy kis nevenincs cég kezdte el fejleszteni, amit később a Google (kiváló üzleti érzékkel) felvásárolt és azóta egy több mint 80 cégből álló konzorcium fennhatósága alá vont be. A Dalvik Linux alapokon nyugvó kernelből először 2007. november 5-én adták ki az első verziót és az első hivatalosan is Androidos készülék  a HTC Dreams, vagy G1 volt. A Google háttérnek köszönhetően a mobilgyártó cégek is belemertek vágni az Android operációs rendszer alá ültetett készülékek fejlesztésébe (megjegyzendő, hogy az 1.5-ös verziónak a kínaiak is nekiestek és a manapság kapható dual sim-es, beépített TV-vel (!) rendelkező mobilokon is ez muzsikál). A kimondottan rossz minőségű termékeket előállító kínai ipar mellett szerencsére a mainstream gyártó / fejlesztőcégek is beizzították a gyártósorokat és aki figyelemmel követi az iparág fejlődését, azt jól tudja, hogy a Samsung ennek köszönhetően lépett elő a legismertebb és legmarkánsabb gyártóként sikert-sikerre halmozva. Aki nem kapcsolt időben, az csúfosan lemaradt (lásd Nokia) úgyhogy nyugodtan kimondhatjuk, hogy az Android megjelenése totálisan felborította a piacot. Sokan ezt persze rossz szemmel nézték és nem csak a Google-t, hanem a szorgos követőit is elkezdték perelni. Az Oracle Vs. Google per napjainkban is zajlik és az Apple is bőséges munkát ad a Samsung miatt az ügyvédeknek. Az Android egyébként a 4.1-es verziónál jár jelenleg és ha mendemondák igazak, akkor idén megjelenik az 5-ös verzió is, amit Key Lime Pie néven fognak elérhetővé tenni. Ilyen süti névvel? Igen. Az Android egyik mókás része ugyan is, hogy minden főbb release-t egy-egy süteményről neveznek el, amik ABC-s sorrendben követik egymást. A szerencsés userek így megkóstolhatták már a Csészés Sütit (Cupcake 1.5), a Fánkot (Donut, 1.6), az Éclair-t (ami szintén egy fánktípus, 2.0 / 2.1), a Froyo-t (ami egy habból álló édesség, 2.2), a Mézeskalácsot (Gingerbread, 2.3), a kimondottan tablet Pc-kre fejlesztett Honeycomb-ot (3.0), a 4.0-ás Jégkrém szendvicset (Ice Cream Sandwich) és a 4.1-es Gumicukrot (Jelly Bean). A Key Pie Lime-hoz mit is kívánhatnánk ezután, mint jó étvágyat :)

Az első Androidos mobil, a T-Mobile G1, vagy itthon ismert nevén, a HTC Dream

A verziószámokkal a feature-ök is egyre bővülnek, manapság már olyan dolgokra is képesek az Androidos mobilok, mint például a szövegdiktálás (amit belemondunk a mikrofonba, azt szöveggé alakítja), de ha leolvassuk egy Coca~Cola vonalkódját azonnal megkapjuk, hogy hol tudunk venni egy másikat a közelben, vagy hol a legolcsóbb a városban. A GPS, WiFi, accelerométer (gyorsulásmérő) és egyéb, manapság már alapnak számító szolgáltatások is évek óta megtalálhatóak ezekben a készülékekben, amik lassan nélkülözhetetlenek a mindennapi élethez. Én is nagyon sokat köszönhetek ezeknek, hiszen állandóan online tudok lenni, nem maradok le semmiről, de nem csak az információvadászatban lehet nagy szerepük, hanem a túlélésben is, hiszen volt, hogy hajnal ötkor eltévedtem Berlinben és ha nem lett volna a Google Maps és a GPS, akkor talán még most is ott bolyonganék. Az Androidot persze lehet utálni és szeretni és vannak olyan gyermekbetegségei (optimalizálatlan folyamatkezelés), amiket még most kezdenek el javítani, mégis joggal vált az egyik piacvezető operációs rendszerré. Ezeket jól mutatják a számok is: Több százezer Androdira fejlesztett program, több mint 25 milliárd letöltés a Google Play-ből (az Android programok áruházából) és naponta több új Androidos készülék kel életre a boldog tulajdonosok kezében, mint ahány gyerek születik.

A következő részben az iPhone-okból jól ismert iOS-t fogjuk megnézni.

Az munkahelyi asztalunk egy fontos élettér, ezt mindenki tudja, egyik előző posztunkban azzal foglalkoztunk, hogy hogyan tehetjük élhetőbbé, a mai posztban pedig megnézzük, hogy híres cégek, híres vezetői, hogyan is lakták be a sajátjukat és hogyan érzik - feltehetően - otthonosnak. Ami feltűnő, hogy az esetek többségében alig van kupi, hát hogy lehet így rendesen gondolkodni?! :)

Michael Dell - Dell

Steve Ballmer - Microsoft

Steve Jobs - Apple

Max Levchin - PayPal

Mark Zuckerberg - Facebook (végre egy normális, IT-s asztal!)

Dennis Crowley - Foursquare

Elon Musk - Space X

Jeff Bezos - Amazon

Bill Gates - Microsoft

Neked melyik élettér a legszimpatikusabb? :)

Amikor megkaptam az első PC-m Linux híjján a 3.11-es Windows for Workgroups Windows-verzió kúszott fel először a gépemre, ami a kor kívánalmainak bőven megfelelt, Alatta dübörgött a 6.22-es DOS, ment az autoexec.bat és config.sys hekkelés, úgy szabadítottam fel a konvencionális memóriát, mint elszánt partizán a nyomorba döntött népét. A memmaker napi szinten futott és A4-es lapokat írtam tele különböző trükkökkel, amivel az EMS memórián is lehetett még rúgni egyet. Ekkoriban 8 megabájt RAM-mal én voltam a király, aztán a Windows 95 megkérte az árát és a 16 megabájt RAM-ot, úgyhogy nem volt mit tenni, be kellett ruházni. A RAM-ok mérete aztán dinamikus növekedésbe kezdett, jöttek az újabb alaplapok és processzorok, megjelent a Windows 98 és elkezdtek szállingózni a Linux-os hírek is. Én nem voltam hajlandó a Windows frontról távozni, noha a Vista megjelenésével és a DOS echte eltűnésével érezni lehetett, hogy egyfajta elbutulási folyamat veszi kezdetét. Semmi kínlódás, semmi hekkelés, bekapcsoltam a gépet és a Windows megoldotta a többit.

A sors közben úgy hozta, hogy egy olyan munkahelyre kerültem, ahol alapkövetelmény volt a Linux-os tudás, amiből nekem annyi volt mint börtönben a vészkijárat, ettől függetlenül felvettek és egy belső Linux képzés során próbálták belém szuszakolni amit a Linuxról lehet. A főnököm egy hét után megkeresett és megkérdezte, hogy hogy tetszik a Linux, amire én csak annyit mondtam, hogy "Ha visszamehetnék az időben, akkor megkeresném Linus Torvalds-ot gyerekkorában és kilökném a hintából". Ő ezen jót nevetett, de én nem igazán találtam szórakoztatónak, hiszen Windows-os GUI-n megtapadt IT-sként a command promt felért egy lakatlan szigettel. Aztán elkezdtem dolgozni.

A munka nagy része adatbázis hekkelés (PostgreSQL) és üzemeltetés volt, ebben stabil és hűséges társammá vált a Debian és kezdtem megszokni a sok pötyögést. Ahelyett, hogy a szemem előtt állt volna össze a kép, a fejemben állt össze. Már nem a képernyőn matattam, hanem az agyamban, újra megtanultam gondolkodni, technikai értelemben kreatívnak lenni, végre ismét használtam az agyam és ahelyett, hogy valaminek az eltolt vagy félregondolt funkcióit próbáltam felderíteni, valós üzleti és technikai problémákat kellett csak megoldanom. Amikor hazaértem első dolgom volt bekapcsolni a gépet (mint szerintem itt mindenkinek :) ) aztán jöhetett a Windows, mert itthonra az való. Ikonok, háttérkép, zene, csipogás, videók, otthon édes otthon :) Egy hű informatikus nem felejt, max új barátságokat köt és ezzel én is így voltam. A Windows megmaradt az én kis nyugodalmas GUI-mnak.

A történet időintervalluma alatt persze dúlt a háború, informatikusok vesztek össze és fordítottak egymásnak örökre hátat, barátságok mentek tönkre és a Windows és Linux hívők vallási fanatikusokat meghazudtoló emberekké váltak. A két tábor istenítette a rendszerek alkotóit, a Linux volt az ingyenesség és közösségért tett áldozat mintaképe a Windows pedig maga a tökéletes üzleti siker. Közben a két rendszer fejlődött, egyre jobb és stabilabb lett és megtalálta a helyét a Világban. A Windowsból egy stabil otthoni oprendszer lett illetve egy, az irodai környezetet tökéletesen kiszolgáló keretrendszer, amit a fiúk és a lányok is könnyedén használnak, a Linux pedig megmaradt, mint megbízható és stabil platform a különböző üzleti megoldások számára, ahol inkább fontos a belbecs, mintsem a külcsíny. Belbecsből és stabilitásból pedig van bőven. Persze a Linux is megérezte, hogy nem feltétlen lenne jó, ha tartaná a megszokott promt-os vonalat, ezért a GUI is elkezdte kinőni magát, így költözött be az idősebb szülők nappalijába, internetezésre és filmezésre. Igen, egyre több IT-s tett fel Linuxot a szüleinek, mert emberi mulasztásokkal nehéz tönkre vágni és a vírusok sem ártanak Neki, így Maminak és Papinak évekig elkotyog egy Linux a PC-jén anélkül, hogy hozzányúlnánk, míg egy Windows-os desktopot ha nem ügyelnek rá rendesen, havonta kell karbantartani.

A két operációs rendszer tehát így 2012 tájékán már megtalálta a helyét a Világban és elfoglalta azokat a PC-ket, ahova igazán való. A Linux Vs. Windows háború is elült talán és én is már csak azon háborodok fel kicsit, ha valaki lenéz azért, mert itthon Windows 7 fut a gépemen. Pedig, ha tudná, hogy a munkahelyi Debiant nem adnám oda semmiért... :)